Lexikon

Kb. Kr. e. 470–390. Aulosjátékos (aulétés), költő-zeneszerző. A híres thébai muzsikusok századokon átívelő sorának egyik legjelesebb képviselője, a thébai kulturális identitás ikonikus alakja. Pausanias beszámolójából tudjuk (9.12.5), hogy a város szakrális centrumában, a Kadmeia fellegvárban az istenek és hérószok között az ő szobra volt az egyik a mindössze két történeti személyé közül – a másik a nagy politikus-hadvezéré, Epameinóndasé (a szobor datálása bizonytalan).

A hagyomány szerint, miután Kr. e. 335-ben Nagy Sándor elfoglalta Thébait, az akkori híres aulétésnek, Isméniasnak parancsolta meg, hogy játsszon a hangszerén, miközben – egyedül Pindaros házát megkímélve – leromboltatta a várost. A túlélők később a romok közül azt az egyetlen hermát keresték meg, amelyen felirat hirdette hexameterben: aulosjátékban Hellas Thébainak adta az első helyet (Dión Chrysostomos: Beszédek 7.121, Nagy Sándor-regény 1.27). Ugyanezt a sort közli a Pronomos-szobron olvasható epigramma első soraként az Anthologia Planudea, kiegészítve a második sorral: Hellas Thébainak adta az első helyet, Thébai Pronomosnak (AP 16.28). Jelképes az a történet, amely szerint amikor Epameinóndas vezetésével Thébai és Argos Kr. e. 369-ben „újra” megalapították Messéné városát, a várost övező falat (peribolos) kizárólag boiótiai és argosi aulos-zenére építették, ugyanis az argosi Sakadas és a thébai Pronomos kompozícióit énekelték (Pausanias 4.27.7).

Pronomos Hellás-szerte híres és keresett hangszerjátékos és költő, valamint zenei újító volt. Az aulost alkalmassá tette arra, hogy az előadók játék közben is tudják váltogatni rajta a „hangnemeket” (antik görög zeneeleméleti fogalmakkal: tonost és genost). Performatív látványosságá formálta az előadást a játék közben alkalmazott mimikával, gesztusokkal, testmozgással ⁽¹⁾. Műveiről egyetlen biztosnak tekinthető adatunk van: a chalkisiaknak komponált kultikus menetdalt (asma prosodion, PMG 767) a város által a délosi Apollón-ünnepre küldött theória számára (valószínű datálása: Kr. e. 411).

Hogy Pronomos Athénben is mennyire népszerű volt, arról tanúskodik a klasszikus kori athéni színjátszáskultúra különleges dokumentuma: a róla elnevezett Pronomos-váza. A Kr. e. 400 körül készült vörösalakos voluta-kratért (Nápoly, Nemzeti Múzeum H3240) díszítő „21-szereplős” ábrázolás centrális alakja a felirattal azonosított, díszes ruhában ülő aulétés: Pronomos. (A képen látható még Dionysos, Ariadné (?), Erós, a kar tagjai szatírjelmezben és maszkkal, a színészek, a karvezető, valamint a versenygyőztes tetralógia szerzője és talán chorégosa is.)

Pronomos athéni hírnevét mutatja, hogy a komédia színpadán is érdemes volt példálózni jellegzetes szakállával (Aristophanés: Nőuralom 102; az azonosításnak nem mond ellent a vázakép, amely idealizálva, szakálltalan ifjúként ábrázolja a történeti személyeket a győzelemnek emléket állító képen, és szintén az idealizálás jele, hogy – szemben a mindig álló testhelyzetű színpadi muzsikusokkal – a vázaképen Pronomos klismoson ül). Közismertségéről tanúskodik, hogy fia, Oiniadés neve – muzsikusoknál szokatlan módon – patronimmel (apanévvel) szerepel a versenygyőzelmeknek emléket állító, chorégikus feliratokon (SEG 18.66 Kr. e. 384/3, SEG 26.220 Kr. e. 354/3), és így említi a Démosthenést kommentáló Didymos is (lásd a Philoxenos-szócikket).

Pronomos neve és tekintélye, úgy tűnik, a Kr. e. 4. századi Alkibiadés-kép átszínezésére is alkalmas volt. Emlékezetpolitikai jelentőségük van ugyanis azoknak a történeteknek, amelyek az Alkmaiónidák nemzetségéből származó előkelő ifjú különleges és ellentmondásos kapcsolatát szólaltatják meg a démos által kedvelt újzenét és a művészi „profizmust” szimbolizáló aulosszal (Platón Lakomájában Alkibiadés Sókratést Marsyashoz hasonlítja; Ps.-Platón: Első Alkibiadés 106e; Plutarchos: Alkibiadés 2.4–6). Ezek közé tartozik az a Kr. e. 4. század végére, a samosi tyrannos és történetíró – és állítólag Alkibiadés-leszármazott (FGrH 76 T3 = Plutarchos: Alkibiadés 32) – Durisra visszavezethető hagyomány is, amely szerint Alkibiadés nem akárkitől, hanem a legnagyobbtól: Pronomostól tanult meg játszani az auloson (FGrH 76 F29 = Athénaios 4.184d).

Kárpáti András 2018

1. Pausanias 9.12.5, Athénaios 14.631e, vö. általában mimésis, illetve az aulos-játékról: Aristotelés Poétika 1461b28–32, Politika 1341b18