Démétér és Persephoné – vagy más néven Koré – ünnepe, amelyen a Skirához és a Sténiához hasonlóan csak nők vehettek részt. Az ünnep Persephoné elrablásának, illetve későbbi visszatérésének egyes mozzanatai köré szerveződött, ennek okán a vegetációs ciklusokkal mutat analógiát, így a Thesmophoria termékenységi ünnep is egyben, azaz az egészséges gyermekáldás és a jó termés reményében hajtották végre a szertartásokat. Széles körben elterjedt volta ellenére kevés információval rendelkezünk az ünnep női és titkos jellege miatt. A klasszikus auktorok alig-alig szolgálnak kézzelfogható ismeretekkel a Thesmophoria lefolyásáról, szertartásairól – a legtöbb ismeretünk egy, Lukianos Hetérák párbeszédeihez írt scholionból (ΣR Luc. 275. p.) származik. Még Aristophanés sem ismerte pontosan a szertartások részleteit, pedig Thesmophoriazusae címen komédiát is írt az ünnepről (vö. 628–635).
Hérodotos szerint az ünnep egyiptomi eredetű, és Danaos lányai honosították meg Hellasban még a dór vándorlás előtt (2.171.3). Az ünnepség hérodotosi aitiológiája csak az ünnep ősi voltát bizonyítja, semmi mást. Az ünnep régiségére hívja fel a figyelmet egy pireusi felirat is (IG II2 1177.12–13). Athénban kezdetekben Pyanepsión – október vége, november eleje – hónap 11–13. napján tartották. Az ünnep novemberi volta is szimbolikus, amennyiben a jövőbeni termékenység megalapozása is ehhez az időszakhoz kötődik. Később, a Kr. e. 5. század végén az ünnep időtartama egy nappal bővült a Halimus démosban a hónap 10. napján tartott szertartásokkal. Halimus démosban Démétér Thesmophorosnak és Korénak szentélyt is emeltek (Pausanias 1.31.1).
A Thesmophorián semmilyen körülmények között sem vehettek részt férfiak– ezt számos aristophanési szöveghely valamint a Hérodotos egyik elbeszélése is igazolja (Thesmophoriazousai 363–364, 627–628, 1150–1154, Ekklésiazousai 442–443; Miltiadés és Timón története Hérodotosnál, 6.135). A Thesmophorián – jelenlegi ismereteink szerint – túlnyomórészt előkelő származású athéni asszonyok vehettek részt (vö. Thesmophoriazousai 328–330). Robert Parker a Thesmophoria főbb vonásai között, e szöveghely alapján, fel is veti az ünnep státuszszimbólum voltát (Parker 2005: 276). A gyermekek és a szüzek távol maradtak az ünneptől, a hetairák és a rabszolgák részvételének lehetősége és mértéke nem tisztázott. A három, illetve négy napos ünnep kiszakította a nőket a mindennapok megszokott világából. Ebben a néhány napban kikerültek férjeik és családjuk befolyása és szabályai alól. Az asszonyok nemcsak kizárták a férfiakat, hanem maguk is kivonultak a városból; a legtöbb szentély, melyet a thesmophorosoknak szenteltek, a városokon kívül helyezkedik el. Athén esete kivételes, mivel a Pnyxhöz közel – ahol a férfiak tanácskoztak – tartották az ünnepséget. A Pnyxhöz közeli helyszín két szempontból is problematikus: egyrészt régészetileg semmilyen nyomát sem találták Démétér és Persephoné kultuszának, másrészt a pontos helymeghatározás nélkül csak találgatni lehet a résztvevők számát. A Pnyx közelsége még inkább erősíti azt a benyomást, hogy az ünnep a férfiak irányította világ ellenpontja volt.
A Thesmophoriazusaiból tudjuk, hogy bezárnak a bíróságok és nem ül össze a tanács a Thesmophoria miatt (76–80). Thébaiból ismert, hogy az ünnep idején felfüggesztették a politikai tevékenységet (Xenophón: Hellénika 5.2.29). Az ünnep első napján – Anodos – a nők elhagyták otthonaikat, és az ünnep alatt sátrakban (skéné) a földön aludtak (Thes. 624; 658). A nap neve egyes olvasatokban a szentélyhez való kivonulásra utal, míg másoknál Persephoné Hádésból való feljövetelére – egyik sem kizárt. Valószínűsíthetően ezen a napon disznóáldozatokat mutattak be. Az antik értelmezés (ΣR Luc. 275. p.) szerint Eubuleusra emlékezve áldoztak disznókat – egy kondásra, akit Persephoné elrablásakor szintén elnyelt a föld. A modern értelmezések inkább a disznók termékenységét helyezik előtérbe. Az áldozati disznókra több utalás is elhangzik Aristophanés komédiában (Thes. 231–226, 237, 239), és Pausaniasnál is olvashatunk áldozati állatokról (4.17.1). Egyes elméletek szerint (pl. Bowie 1993) szintén az első nap szálltak alá a földalatti üregekbe (megaron) az erre a feladatra kijelölt asszonyok (antlétriai), akik három napig tartózkodtak a szexuális érintkezéstől, hogy felhozzák a disznók korábban elhelyezett rothadt maradványait. A „letett dolog” (thesmos) tényleges felhozatala mellett ez az aktus az isteni törvények megerősítését is jelentette (Stallsmith 2008: 123–126). A disznók elhelyezése kapcsán felmerült, hogy az előző évi Thesmophorián vagy a Skirán vagy Sténián vitték le azokat a földalatti üregekbe. Régészek számos megaront tártak fel, amelyekben különböző áldozati felajánlásokat és állati maradványokat találtak (pl. Kindosban, Priénében). Miután felhozták a rothadt állati maradványokat, kukoricával összekeverték, és feláldozták az oltáron. Aki ezekkel a maradványokkal behintette a földjét, az Démétér áldásában, azaz jó termésben reménykedhetett. A szertartás és a disznók elhelyezésének ideje megosztja a kutatókat. Bowie az első, Deubner a második, Hegyi a harmadik napra teszi a szertartást.
Az ünnep második napja (Nésteia) Démétér gyászát szimbolizálja (vö. Démétér Thesmophoros-ábrázolások). Ezen a napon a nők böjtöltek, ahogy Démétér is tette lánya elvesztése miatti bánatában – a böjt Aristophanésnál is megjelenik (Thes. 983–984). Emellett kisebb csoportokban Iambé tréfáit felidézve, egymást „sértegették” illetlen, trágár kifejezésekkel, viccekkel – a mítosz szerint csak Iambé tréfái vidították föl Démétért. A harmadik, utolsó nap (Kalligeneia) Persephoné visszatérését jelenítette meg, ami a most kezdődő időszak befejezésének anticipálását szimbolizálja, és ezzel a termékenységet is. Az ünnepség lakomával és áldozatbemutatással zárult. A tarsosi Hermogenés megjegyzi, hogy ezen a napon foglyokat engedtek szabadon a börtönökből (Staseis 31).
Pontos időbeli besorolás nélkül Colin Austin és S. Douglas Olson a következő eseményeket feltételezik még az ünnep során (Austin – Olson 2009, l–li): 1. egyszer vagy többször volt valamilyen rituális tánc (vö. Thes. 947, 982–983), 2. olyan himnuszokat énekelhettek, mint a kórus a Thesmophoriazusai végén (1148–1159), 3. gránátalmamagokat fogyasztottak, ezzel is megidézve Persephoné történetét, 4. a szertartások vagy azok egy része éjszaka zajlott.
Seres Dániel 2018