Rionero

Ez volt az első és sokáig az egyetlen magyar ásatás a Mediterráneumban. A feltáró Máttyus Izidor (1836–1870), az egységes Olaszországért harcoló magyar légió tisztje, katonáival „pelasg” tárgyakat kerestetett: a pelasgokat ugyanis Itália őslakóinak és a magyarok elődeinek tudta.
Rionero Lucania belsejében, az Appenninekben fekszik. Az ásatás során egy lucanus szentély tárgyait találhatták meg. A leletek Athénból (1.), Apuliából (2–4.), Paestumból (5–6.), illetve Dél- vagy Közép-Itália más vidékeiről származnak. A vázák között görög és italikus formákat egyaránt találunk, a terrakották görög típusok italikus változatai (7–10.). A kultúrák kapcsolódásának legszebb példája az apuliai vörösalakos kancsó (2.). Aljára görögül írt, részben görög, részben italikus elemekből álló fogadalmi feliratot festettek, amelynek mindkét szava egyedül itt fordul elő. A tárgyakon keresztül kirajzolódik a szerény szentély hosszú története. A leletek zöme Kr. e. 370 és 250 között készült, amikor a vidék a lucanusok uralma alatt állt; a legkésőbbi már Itália római uralom alatti egyesítése (Kr. e. 88) után (11.).
A 27 rionerói tárgy egyetlen lelőhelyről származik, ebben egyedülálló az Antik Gyűjtemény műtárgyai között.
Az ásatás történetéről a Szépművészeti Múzeum honlapján is olvashat.

1. Athéni feketemázas külix, Kr. e. 475–450

2. Apuliai vörösalakos olpé. Schlaepfer-festő, Kr. e. 360–350

3. Apuliai vörösalakos hüdria, Kr. e. 350–300

4. Apuliai feketemázas guttus, Kr. e. 350–325

5. Paestumi vörösalakos peliké, Kr. e. 320–310

6. Paestumi típusú női fej, a Kr. e. 4. század második fele után

7. Dél-itáliai álló nőalak, Kr. e. 3. század

8. Dél-itáliai álló nőalak, Kr. e. 3. század

9. Dél-itáliai álló nőalak, Kr. e. 3. század

10. Dél-itáliai álló nőalak, Kr. e. 3. század

11. Kenőcsösedény, Kr. e. 50 – Kr. u. 50

12. Dél-itáliai domborműves lap Szilénosz ábrázolásával, Kr. e. 400–350

13. Itáliai bronz Hercules, Kr. e. 4. század

14. Itáliai kétfülű stamnoid olla, Kr. e. 6–5. század (?)

15. Lucaniai vörösalakos epikhüszisz, Kr. e. 320–300

16. Lucaniai vörösalakos léküthosz-arüballosz, Kr. e. 320–300

17. Dél-itáliai feketemázas csésze, Kr. e. 4–3. század

18. Dél-itáliai feketemázas lekanisz, Kr. e. 4–3. század

19. Dél-itáliai feketemázas fületlen tál, Kr. e. 4–3. század

20. Dél-itáliai feketemázas tálka, Kr. e. 4–3. század

21. Dél-itáliai léküthosz nyakrésze, Kr. e. 350–300

22. Dél-itáliai kenőcsösedény, Kr. e. 325–275

23. Dél-itáliai kenőcsösedény, Kr. e. 325–275

24. Dél-itáliai egyégős mécses, Kr. e. 400–250

25. Dél-itáliai egyégős mécses, Kr. e. 400–275

26. Dél- vagy közép-itáliai feketemázas szküphosz, Kr. e. 325–275

27. Dél- vagy közép-itáliai feketemázas szküphosz, Kr. e. 325–275

Címkék
- agyag;
- antefix (párkánycserép);
- Apulia;
- aryballos;
- Athén;
- bronz;
- csésze, pohár, serleg;
- Dél-Itália;
- epichysis;
- Erós;
- görög (kultúra);
- görög alfabetikus írás;
- guttus;
- hellénisztikus kor (görög, 323–31);
- Héraklés;
- hydria;
- kerámiaművesség;
- kisplasztika;
- kisplasztika;
- klasszikus kor (Kr. e. 480–323);
- kylix;
- lekanis;
- lékythos;
- Lucania;
- Magna Graecia-i;
- mécses, lámpás;
- Nápoly 1778-festő;
- nőalak;
- oenotrus;
- olla;
- olpé;
- Paestum;
- peliké;
- Rionero;
- samnis;
- Schlaepfer-festő;
- Silénos;
- skyphos;
- Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény;
- Tanagra;
- tál (lapos);
- tükör;
- unguentarium / balsamarium;
- vázafestészet;