Lexikon

37 / 36

Lapithák

Észak-Thessaliában élő mitikus, antik felfogásban történelmi nép (Strabón 9.5.19). Lovagias, nemes hősök, akiktől számos törzs származtatja magát. Lapitha hérósok részt vettek a trójai háborúban (Ilias 2.738–47, 12.127–130, 181–186), a kalydóni vadászaton és az Argonauták útján is (Kaineus, Korónos, Polyphémos). Késői források (Szicíliai Diodóros 4.69.2, scholion Ilias 1.266-hoz, scholion Apollónios Rhodios 1.40-hez ) Lapithést, Apollón vagy Arés (Hésychios s. v. Λαπίθαι) fiát tartják a lapithák ősapjának. Egy Kr. e. 470 tájára datálható Kentauromachia-jeleneten az egyik harcos mellé a vázafestő a Lapithas névfeliratot festette, amely értelmezhető az ősapa neveként, de a népnév ‛megszemélyesítéseként’ is.
A lapithák legismertebb története a Kentauromachia (Odysseia 21.295–304, Ovidius: Metamorphoses 12.210–535). Nevezetes királyuk, Peirithoos, Ixión fia meghívta az esküvőjére a kentaurokat. A bor bódító hatása alatt vezérük, Eurytión erőszakoskodni kezdett a menyasszonnyal, Hippodameiával. Ezt látva a többi kentaur is zaklatni kezdte a vendégek feleségeit. Peirithoos és a többi férfi, köztük Théseus, a nők védelmére kelt, és harcba bocsátkoztak a kentaurokkal. A Kentauromachia igen népszerű volt a görögség körében, a téma számos vázaképen és domborművön megjelenik. Az ábrázolások közül kiemelkedik az olympiai Zeus-templom nyugati oromcsoportja. Ez az egyetlen Kentauromachia-ábrázolás, ahol a harcoló felek között Apollón is feltűnik. Az istent senki nem veszi észre, nyugodt arccal tekint a tömegre, tudja, hogy a lapithák fognak győzedelmesen kikerülni az összecsapásból. A perzsa háborúk korában a jelenetnek átvitt értelme is lehetett a görögség számára. Nem csupán a lapithák és a kentaurok harcát láthatták benne, hanem a művelt, civilizált görögség és a barbár perzsák összecsapását is, ahonnan a görögség kerül ki győztesként.

Udvari Fruzsina 2018