Lexikon

6 / 5

Pégasos

Halhatatlan szárnyas ló, Poseidón és Medusa gyermeke. Mikor Perseus levágta a Medusa fejét, a nyakából ugrott elő a Pégasos és testvére, Chrysaór (Hésiodos, Theogonia 276–281). Egyedül a korinthosi hérós, Bellerophón tudta – az Athénétól kapott arany kötőfék segítségével – meglovagolni (Pindaros, 13. olympiai óda, 64). Egy másik változat szerint a hős Poseidóntól kapta a szárnyas lovat (Hésiodos, fr. 43a, 84 MW). Bellerophón a Pégasos hátán legyőzte a Chimairát, az amazónokat és a solymosokat. (Pindaros, 13. olümpiai óda, 87–90.), hiszen sem ezek nyilai, sem a Chimaira tüzes lehellete nem szállt olyan magasra, mint a Pégasos. Elbizakodottságában Bellerophón még az Olymposra is fel akart szállni a Pégasos hátán, azonban Zeus megvadította a szárnyas lovat, és az levetette a hátáról a lovasát. (Pindaros, 7. isthmosi óda, 44.). A Pégasos az Olymposra került, és ettől kezdve Zeus villámait hordozta (Pindaros, 13. olympiai óda, 92; Hésiodos: Theogonia 285–286). Euripidés Stheneboia című tragédiájában Bellerophón Stheneboiát a Pégasos hátára ültetve a tenger fölé repült, és Mélos szigetéhez érve bosszúból a tengerbe hajította az őt hamisan bevádoló királynét (ókori tartalmi összefoglaló: P. Oxy. 2455 fr. 6).

Nevét általában a pégé (forrás), ill. pégazó (fakad, kibuggyan, előterem) szóval hozzák összefüggésbe. Az ókorban többféleképpen értelmezték a „forrás” szóval való kapcsolatát: az Ókeanos forrásaihoz helyezték születéstörténetét (Hésiodos, Theogonia 283); a Helikón hegyén fakadó Hippokréné forrásról pedig azt mesélték, a Pégasos fakasztotta a patájával (hippos = ‛ló’).

Legkorábbi ábrázolásai a Kr. e. 7. századból ismertek, korinthosi érmékről. A vázafestők általában szárnyas fehér lóként ábrázolják.

Beles Alexandra 2018