Lexikon

15 / 14

Chorégia

Jelentése 'karvezetés'. Az athéni demokrácia alapvető intézménye, amely a polisnak nyújtott szolgálatok (leiturgiák) egyikét jelöli. A leiturgiák adórendszer híján az athéni államháztartás kiadásait voltak hivatottak fedezni, ugyanakkor az elit vagyonának közösségi célú visszaforgatásaként is értelmezhetők. Chorégia alatt az athéni ünnepeken föllépő tragikus, komikus, dithyrambikus karok fölszerelési, betanítási, ellátási költségeinek átvállalását, finanszírozását értjük. Szemben a modern 'szponzor' kifejezéssel, amely az önkéntes segítség, nagylelkűség és a bármikor visszavonható támogatás fogalmaival rokonítható, a chorégia az athéni politikai-gazdasági elit tagjainak kötelező hozzájárulásaként értelmezhető, amely csak szigorú feltételek és szabályok mellett volt visszautasítható.

A chorégia föltehetőleg a kleisthenési demokratikus reformok (Kr. e. 508/507 körül) bevezetését követően honosodott meg Athénban. A kleisthenési phylé-beosztás kiformálódásával az egyes phylék által kiállított 50-50 fős fiú- és férfikarok dithyrambosokat adtak elő egy, a phylébe tartozó polgár anyagi támogatása mellett. A Nagy Dionysián föllépő dithyrambikus karok chorégosait a phylék saját hatáskörben választották, míg az ugyanezen ünnepen versengő tragikus és komikus karokat finanszírozó chorégos személyét az archón epónymos jelölte ki hivatalba lépésekor. A Kr. e. 4. században a komédia-előadások chorégosait már szintén a phylék választották (Ps-Aristotelés, Athéni állam 56.3). A Nagy Dionysia chorégosai és choreutései (a kar tagjai) csak athéni polgárok közül kerülhettek ki (ez a szabály a Kr. e. 451-es periklési polgárjogi törvény után léphetett életbe; vö. Démosthenés 21.56; Plutarchos, Phókión 30). Ha a chorégos nem athéni személyt választott be a karba és ez kiderült, akkor büntetést kellett fizetnie a polisnak (ilyen esetekhez ld. Ps-Andokidés 4.20; Démosthenés 21.56–60).

A Lénaián, ahol nem volt dithyrambosverseny, a két tragédia- és az öt komédiaelőadás chorégosainak a kijelölése az archón basileus hatáskörébe tartozott (a chorégiát és a karban való részvételt ezen az ünnepen polgárok és idegenek egyaránt vállalhatták). A Thargélián nem voltak drámaversenyek, csupán dithyrambikus karok léptek föl: ezek chorégosát szintén a phylék választották. A Thargélián a 10 phylét párba rendezték, így itt évről-évre 5 kar szerepelt 5 chorégos támogatása mellett. A Panathénaián a dithyrambikus karok szintén a chorégosok anyagi segítségével léptek föl.

Keveset tudunk arról, hogy a chorégosok milyen szempontok szerint válogatták össze a kar tagjait: föltehetőleg saját rokoni-baráti körükből, esetleg démosukból választanak. További szempont lehetett, hogy a chorégos elsősorban a hozzá hasonló társadalmi státuszúak közül válasszon, így viszont a tehetősebbek gyakrabban vehettek részt az ünnepi karokban. Az életkori megkötések alapján a dithyrambosversenyek fiúkarát nehezebb volt összeállítani, hiszen a fiúk életkori csoportja kb. 11 és 17 év közé esik, míg a férfiaké az összes 18 év fölötti polgárt átfogta.

A chorégos a válogatás során alkalmazhatott kényszert, olykor büntetést is kiróhatott arra a szülőre, aki nem engedte, hogy fia a kar tagja legyen. A fiatalabb életkori csoport tagjai különböző karokba történő többszöri beválogatás esetén gyermek- és ifjúkoruk nagy részét a chorégeionban tölthették (ezt azonban csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, akik tudták nélkülözni a gyermek munkaerejét). Forrásaink a tragikus és komikus karok tagjainak kiválasztásáról sem bőbeszédűek: ilyen estekben a földrajzi és életkori tényező nem játszott szerepet, a teljes athéni polgárságból lehetett meríteni. A chorégos személyes kapcsolatai azonban itt is szerepet játszottak.

Az ünnepi karokban való részvétel és az ezzel járó zenei és – a koreográfia (menetelés, kijelölt pozíció megtartása, ritmusra történő együttmozgás) elsajátítása miatt – katonai jellegű nevelés fontos részét képezte az arisztokratikus paideiának (az összefüggéshez lásd. Athénaios 14.628 e–f). A kartánc ugyanis az athéni közéletre való fölkészítés része volt, amelyen a leendő polgároknak át kellett esniük, hogy a polis hasznos és szolgálatkész tagjai legyenek. A chorégiának az athéni demokratikus közéleten belül elfoglalt központi helye innen is szemlélhető, és így válik világossá, hogy a chorégos illendő, nemes és nagylelkű viselkedésére miért helyeznek forrásaink jelentős hangsúlyt, és miért kritizálják szigorúan, ha valaki chorégosként ezzel ellentétesen viselkedik.

A chorégos gyakran saját otthonában szállásolta el a choreutéseket, és ott biztosított számukra gyakorlási lehetőséget (a kar gyakorlóhelye a chorégeion/didaskaleion). A dithyrambos-kar tagjai, minthogy egy phyléből kerülnek ki, Attika különböző részeiből érkeztek, így fontos volt számukra, hogy legyen szállásuk Athénban. A chorégos alkalmazhatott segítőket, akik a kar gyakorlását, eltartását és életmódját felügyelték (a kar tagjainak aszketizmusához lásd. Platón, Törvények 665e; Ps-Aristotelés, Problémata 901b), teljesítették a költő kívánságait, tanácsokat adtak a kar összeállításában, esetleg be is tanították a kart, vagy a kar elrendezésében, a koreográfiában segédkeztek (ezek a feladatok az ún. hypodidaskalosra hárultak). Ez a fajta segítség egy 50 főből álló dithyrambikus kar esetén lehetett igazán fontos, amelyet nagysága miatt nehezebb volt koordinálni és elszállásolni. (A chorégos alakjához, feladataihoz, az esetlegesen általa kiszabott büntetésekhez, a gyakorlás menetéhez és annak helyszínéhez lásd Antiphón 6.11–13; Xenophón, Hierón 9.4). Sókratés szerint a jó chorégos jó hadvezér is lehet, hiszen jó kapcsolatokkal rendelkezik, sokféle tevékenységet tud koordinálni, és képes jól irányítani és eltartani emberek egy jelentős csoportját (Xenophón, Memorabilia 3.4).

A chorégos fizette a karok öltözékét és a tragikus/komikus kar tagjainak a maszkját is. A dithyrambikus karok maszk helyett koszorút viseltek (Démosthenés aranyból készíttet koszorút a kar tagjai számára – 21. beszéd, 16; 25). A chorégos feladata volt a kar mellett más szereplők öltözékének a biztosítása is: az aischylosi Oresteia chorégosa az aphidnai Xenoklés volt, aki nemcsak az argosi vének, a kis-ázsiai rabszolganők és az Erinysök öltözékéért felelt, hanem az Eumenisek végén az Areiospagos tagjainak és a jóindulatú istennőket dicsőítő másodkar tagjainak a ruháját és kellékeit is fizette. Hasonló kiegészítés lehetett az Erőszak öltözéke Aischylos Leláncolt Prométheusában, vagy Hippolytos társainak a jelmeze Euripidés hasonló című tragédiájában.

A chorégosoknak a komikus karok öltöztetése terén olykor nagy kreativitást igénylő feladatokkal kellett megbirkózniuk: Eupolis Poleis c. darabjában az egyes városok, Telekleidés Hésiodoi c. darabjában pedig archaikus költők alkották a komikus kart. A fukar chorégos használt jelmezeket, öltözéket bérelt (Pollux 7.78). A chorégos teljesítette a költő kívánságait a különleges színpadképre vonatkozóan is, de az ő pénztárcájától és szándékától függött, hogy mire hajlandó: így a tragédia-, komédia- és dithyrambos-előadások sok esetben chorégosi/produceri változatoknak tekinthetők.

A chorégos számára sorsolják a költőt és az aulétést (vö. Démosthenés 21.13; a legjobb költőkért a phylék versengtek: Aristophanés, Madarak 1403–1404), őket és a drámaelőadás színészeit a polis fizeti, minden további eszköz és személy beszerzése viszont a chorégos feladata. A chorégos és a színészek között nem volt kapcsolat, utóbbiak inkább a költő állandó munkatársai lehettek (a 3 tragédia főszereplőjét az 5. század közepétől sorsolták a három tragédiaíró között). Minthogy pedig a költő nem a chorégos anyagi támogatása alatt állt, ezért olykor közte és a chorégos között konfliktus alakulhatott ki (ehhez lásd Démosthenés 21. szónoklatát; chorégos és színész pénzügyi dolgokban való nézeteltéréséhez lásd Plutarchos, Phókión 19). A chorégosnak a Nagy Dionysián esedékes föllépés előtt hat nappal az ún. Proagón keretében az Ódeionban kellett fölvonulnia a karral, akik ekkor előzetes bemutatót tartottak. Olykor maga a chorégos is a kar tagja volt.

Lysias egyik beszédének bevezetője alapján (21.1–6) képet kaphatunk az egyes karok betanítási és fölszerelési költségeiről: férfi dithyrambos-kar: 50 mna, tragikus kar: 30 mna, komikus kar: 16 mna, fiú dithyrambos-kar: 15 mna. A dithyrambikus kar fölszerelési és ellátási költsége tehát nagyobb, mint a többié (vö. Démosthenés 21.156). Kr. e. 406/405-ben a háborús kiadások és az általános elszegényedés miatt két chorégost jelöltek ki egy chorégiára (synchorégos). Jelzésértékű, hogy éppen ekkor mutatták be Aristophanés Békák c. komédiáját, amelyben a kar tagjai szóvá is teszik szegényes öltözéküket (404–407).

Ha egy polgár jogtalannak érezte a számára kiszabott chorégiát, vagy nemrégiben már teljesített leiturgiát, akkor az antidosis (vagyoncsere) intézményéhez folyamodhatott: megnevezhetett egy gazdagabb polgárt, aki még nem teljesített chorégiát, és ha ez utóbbi személy nem vállalta, akkor el kellett cserélniük a vagyonukat. Ps-Xenophón szerint a chorégia az arisztokratákra rótt terhek miatt sokféle visszaélésre adhatott okot, amely szintén az általa kritizált demokrácia egyik negatívumaként említhető (Athéni állam 3.4; vö. 1.13; hasonló, chorégiával szemben kritikus véleményhez lásd még Aristotelés, Politika 1309a). A chorégia intézménye kapcsán sokatmondó Plutarchos kijelentése, aki szerint az athéniak többet költöttek drámaelőadásokra, mint háborúra (De gloria Atheniensium 349a).

A dithyrambikus karok chorégosa a 4. század második felében kizárólag a 40 éven felüli athéni polgárok közül kerülhetett ki (Ps-Aristotelés, Athéni állam 56.3). A phylék versenyében fontos szempont volt az egyes karok chorégosainak bőkezűsége, a fukar chorégos nemcsak magára, hanem phyléjére is szégyent hozott, és aligha aratott győzelmet (Démosthenés 21.16; 21.22; 21.154–159; Isaios 5.36; Plutarchos, Démosthenés 29). A chorégos anyagi csődje szintén visszatérő motívum forrásainkban (Antiphanés fr. 204). A győztes chorégos bronztripust kap, amelyet a Prytaneiontól a Dionysos-színházba vezető Tripusok utcáján, vagy a színház körül, esetleg annak területén belül állíthat ki (Pausanias 1.20.1). A 4. században a győztes chorégost a színházban, a polgárok szeme láttára koszorúzták meg (Démosthenés 21.63). A győztes chorégos lakomával vendégelhette meg a kar tagjait (Aristophanés, Acharnaibeliek 1150–1155; a dithyarmbikus kar dőzsöléséhez lásd Aristophanés, Felhők 339).

A chorégos-emlékművek olykor egyszerű négyszögletes alakú talapzatok, amelyekre tripust helyeznek, de pl. Lysikratés és Nikias (Kr. e. 335/334 és 320/319) győzelmük emlékére a négyszögletes bázisra oszlopokkal ellátott körépületet emeltek, ennek tetejére helyezték a tripust (IG II² 3042; 3046; 3055 – Pausanias már templomoknak nevezi az efféle chorégos-emlékműveket). A chorégos-emlékműveket kísérő feliratokon a chorégos neve előbb szerepel, mint a költőé, ezzel is jelezve, hogy a győzelem elsősorban a kar előadását finanszírozó polgár érdeme. A 4. századi chorégos-feliratokon a chorégos, a költő, a phylé, az aulétés és olykor az archón neve is szerepel (IG II² 3029; 3030; 3038; 3039; 3042; 3054-56).

Az elit tagjai számára a chorégia a philotimia (társadalmi megbecsültség, tekintély, presztízs) elérésének lehetséges útja. Bírósági ügyekben hathatós érv és az esküdtbírák megnyerésének fontos eszköze az állam számára teljesített leiturgiákra, különösen a chorégiára történő hivatkozás (Lysias 21.1–6; vö. 19.56–59; Antiphón 6.11). Az egyes arisztokrata politikusok közötti politikai rivalizálás helyszíne gyakran a chorégosi tevékenység, ill. a dithyrambikus karok közötti verseny volt (ehhez lásd Ps-Andokidés 4.20–21). Politikusok szívesen folyamodnak a chorégia eszközéhez, hogy abból politikai tőkét kovácsoljanak: Kr. e. 476-ban Themistoklés Phrynichos Föníciai nők c. darabjának volt a chorégosa; Kr. e. 472-ben Aischylos Perzsák c. darabjának a chorégosa az ifjú Periklés; Aristeidés az Antiochis phylé chorégosa volt (Plutarchos, Aristeidés 1); Alkibiadés chorégosi tevékenységéhez lásd Thukydidés 6.16. A chorégia és a politikai versengés kapcsolatát világítják meg a chorégosokat megkötő mágikus átoktáblák is. (Chorégost megkötő átoktábla a szicíliai Gelából is került elő, ahogy a Chorégos személynév is adatolható több szicíliai városban, ami egyúttal fényt vet a szicíliai ünnepekre és a chorégia ottani működésére.)

Kr. e. 317 és 307 között phaléroni Démétrios antidemokratikus reformjai során megszüntette a polisnak nyújtott leiturgiák rendszerét, a chorégosi tisztség helyét az agónothetés politikai hivatala veszi át. 307/6-ban már a démos kollektív chorégiájáról olvasunk (IG II² 3073; 3077). Az agónothetés szervezi a dithyrambos-versenyeket és saját költségén biztosítja a karok kívánságait, de a kar tagjainak kiválasztása, betanítása már nem az ő feladata. Az agónothetéseket kitüntető határozatok alapján sejthető, hogy ez igen költséges hivatal volt (IG II² 657; 834; 956; 968).

A Kr. e. 4/3. század fordulójától kezdve az agónothetések emelnek emlékműveket, amelyek már nem egyes személyek (chorégosok) dicsőségét, hanem a démos győzelmét és a versenyt rendező polgár polis számára nyújtott szolgálatát hangsúlyozzák (az utolsó ismert agónothetési emlékmű Kr. e. 175/4-ből származik, ezt követően kb. 250 évig nincs információnk a phylék versenyéről; a Thargélián valószínűleg a Kr. e. 340-es években szűnik meg a karok dithyrambos-versenye – IG II² 3068). A Nagy Dionysia dithyrambos-versenyére vonatkozó feliratok a Kr. u. 1. században jelennek meg ismét, ezek alapján úgy tűnik, hogy az agónothetés hivatala mellett újra működnek chorégosok is: míg előbbi az összes karnak adhat anyagi segítséget, addig a chorégos csupán saját phyléjéért és annak előadásáért felel (IG II² 3112).

A császárkorban már egy kar több phylé képviselőiből is verbuválódhatott (IG II² 3120; SEG 51,209-210). A győztes karok bronz tripusokat kapnak, amelyet klasszikus kori elődeikhez hasonló módon és helyen ajánlhattak föl: erről és a kísérő – olykor verses – felirat megszövegezéséről újra a chorégosnak kellett gondoskodnia. Az emlékművek és a feliratok ismét a phylé, a kar és a chorégos dicsőségét hirdetik, ilyen módon pedig tudatosan törekszenek arra, hogy a polis klasszikus kori múltját a római korban is jelentős város jelenéhez kapcsolják. Az athéni múlt és jelen szándékos –és a római uralom alatt álló város helyzetét figyelembe véve kétségtelen célzatotos – összekapcsolásában a chorégia intézménye fontos eszköznek bizonyult, hiszen a chorégos személye és tevékenysége olyasmit szimbolizált, amely Athén legjelentősebb korszakának is alapvető vonása volt. A Kr. u. 1. században tehát fölújítják a chorégia intézményét, és kisebb-nagyobb módosítással folytatódik a phylék közötti karversenyek athéni polgárok által történő finanszírozása, amely a rá vonatkozó gazdag régészeti és feliratos anyag alapján a császárkorban is az athéni közélet fontos intézményének tekinthető (fontos különbség, hogy a császárkorban a dithyrambikus karok nem 50 hanem kb. 25 főből álltak).

Lindner Gyula 2018

Bibliográfia

Goette, in Wilson 2007; Wilson 2000; Pickard-Cambridge 1968; Shear, in Kowalzig–Wilson 2013; Wilson, in Pelling 2001; Wilson 2007, 150–182 (Performance in the Pythion. The Athenian Thargelia); 351–377 (Sicilian Choruses); Winkler, in Winkler–Zeitlin 1990