‘Jós’, ‘madárjós’; papi és egyben állami tisztság az ókori Rómában. A szót ma általában az augēre (‘növel, megnöveszt’) igéből vezetik le. Ugyanebből a tőből képződik az augurium szó, amely jelet, jelek megfigyelését, jóslást, jóslatot jelent.
A köztársaság kori Rómában az augurok testületet (collegium) alkottak, s fő feladatuk az volt, hogy égi jelek értelemzése alapján jóslatot adjanak. Görbe botjukkal (lituus) jelöltek ki egy területet az égen (ennek neve: templum), s az ebben az égi régióban megjelenő jelenségeket figyelték: villámot, madarakat. Értelmezésüket hagyományos módszerek vezették: az augurok tudománya (disciplina auguralis) írásban rögzített volt, de csak az augurok férhettek hozzá.
Tanácsadóként szerepet játszottak a római állami auspiciumokban (‘madármegfigyelés, jóslás’) is, amelyet vezető állami tisztségviselők (magistratus cum imperio) hajtottak végre.
A köztársaság kori Rómában az augurok testületet (collegium) alkottak, s fő feladatuk az volt, hogy égi jelek értelemzése alapján jóslatot adjanak. Görbe botjukkal (lituus) jelöltek ki egy területet az égen (ennek neve: templum), s az ebben az égi régióban megjelenő jelenségeket figyelték: villámot, madarakat. Értelmezésüket hagyományos módszerek vezették: az augurok tudománya (disciplina auguralis) írásban rögzített volt, de csak az augurok férhettek hozzá.
Tanácsadóként szerepet játszottak a római állami auspiciumokban (‘madármegfigyelés, jóslás’) is, amelyet vezető állami tisztségviselők (magistratus cum imperio) hajtottak végre.