Lexikon

159 / 158

Etruszko-korinthosi vázafestészet

A korinthosi vázák etruriai importja a Kr. e. 7. század elején, az ún. korai protokorinthosi időszakban kezdődött, de csupán a század második felében a korinthosi kerámia átmeneti korszakában vált igazán jelentőssé. Ettől az időszaktól egészen a Kr. e. 6. század közepéig, a korinthosi kerámia késői fázisáig tömegesen érkeztek korinthosi importvázák Etruriába. Ezzel párhuzamosan jelentek meg a Kr. e. 7. század utolsó harmadában az ún. etruszko-korinthosi vázák, amelyek korinthosi minták nyomán Etruriában készültek. Az etruszko-korinthosi vázafestő műhelyek a Kr. e. 6. század közepéig működtek – ekkortájt a hellén világban egyre inkább az athéni vázafestészeté lett a vezető szerep, és a korinthosi stílusú kerámia Etruriában is kiment a divatból.

Az etruszko-korinthosi vázafestészet elsődleges kiindulópontja a korinthosi kerámia, de a korinthosi vázák nem szigorúan követendő mintát, hanem szabadon felhasználható inspirációt jelentettek az etruriai műhelyek számára. Az etruszko-korinthosi kerámia leggyakrabban használt vázaformája az olpé, a gömbaryballos, valamint az alabastron – mindhárom a korinthosi kerámiából kölcsönzött forma. Korinthosi vázaforma még például a lakomák (symposion) edénykészletének központi darabját jelentő oszlopkratér is, amely szintén megjelent az etruszko-korinthosi műhelyekben. A korinthosi formák mellett azonban más görög központokból származó, valamint föníciai és helyi eredetű edényformák is szerepelnek az etruszko-korinthosi kerámia repertoárjában, így például a talpas tányér esetében egy keleti-görög vázaforma szolgálhatott mintaként.

Az etruszko-korinthosi vázák díszítéséhez a korinthosi vázák jellegzetes állatfríze jelentette a kiindulópontot. Az egymás fölött elhelyezett sávokban leggyakrabban oroszlánok, párducok, szarvasok, madáralakok, valamint különféle keveréklények jelennek meg, bár a késői, sorozatban gyártott etruszko-korinthosi vázákat szinte csak oroszlánok és madarak díszítik. Az állatfrízek összetétele a korinthosi vázákhoz hasonló, de az állatok elrendezése jelentősen eltér a korinthosi példáktól. A korinthosi vázákon ugyanis az állatok gyakran a köztük lévő erőviszonyokat tükröző elrendezésben láthatók, így például egymással szembeállítva vagy olyan háromalakos kompozíció részeként, amelyben két erősebb állat fog közre egy gyengébbet. Az etruriai vázafestők azonban jobban kedvelték az egyirányú frízeket, és az állatok általában inkább egymás után lépdelnek.

Az állatalakok részleteinek rajzát tekintve az etruszko-korinthosi vázafestészetet stílusbeli sokszínűség jellemzi. Míg például a Szakállas szfinx-festő erősen kötődött a korinthosi mintákhoz, vele egy időben dolgozó más mesterek – mint például a Castellani-festő – az anatómiai realitásról nem véve tudomást az állatalakok testét dekoratív mezőkre osztotta. Szintén jellegzetes felfogású mester a Tarquiniában nagy műhelyt üzemeltető Senza Graffito-festő, aki a modern kori elnevezését arról kapta, hogy nem használt bekarcolást az alakok belső részleteinek jelölésére. Vázaképei így foltokból álló, a világos háttér és a sziluettalakok közötti kontraszthatást hangsúlyozó kompozícióknak tekinthetők. Az etruszko-korinthosi vázafestészet tehát a vázaformák és a díszítés szempontjából is a korinthosi kerámiát fogalmazza újra, a korinthosi mintákat szabadon gazdagítva Korinthosban nem használt vázaformákkal, motívumokkal, stíluselemekkel.

Az etruszko-korinthosi kerámiát gyártó műhelyek a Kr. e. 7. század utolsó harmadában Cerveteriben és Vulciban jelentek meg, de a 6. század első évtizedeiben Tarquiniában is létrejött egy etruszko-korinthosi műhelyközpont. A három nagy dél-etruriai központ mellett pedig kisebb műhelyek jelenléte is feltételezhető, így például Chiusiban, Veiiben, vagy Rómában. A Kr. e. 580-as évektől az etruszko-korinthosi kerámia készítése tömegtermeléssé alakult, így a vázák egyre szélesebb kör számára voltak elérhetőek. Jelentősen megnőtt az export mennyisége is, bár az etruszko-korinthosi vázák – a kortárs bucchero kerámiával ellentétben – csupán a Mediterraneum nyugati felében, elsősorban Dél-Galliában voltak népszerűek. A ma ismert kb. 3500 figurális váza alapján az etruszko-korinthosi vázafestészet a korszak etruszk kerámiaművességének egyik meghatározó irányát jelentette.

Lakatos Szilvia, 2020

Bibliográfia

Szilágyi J. Gy. 1975b; Szilágyi J. Gy. 1992, 1998; Szilágyi J. Gy. 2005a