Lexikon

44 / 43

Szakállas szfinx-festő

A Szakállas szfinx-festő az etruszko-korinthosi vázafestészet kiemelkedő alakja. A festő eredeti nevét nem ismerjük, újkori elnevezését gyakran használt motívumáról, a szakállas szfinxről kapta. Tevékenysége a Kr. e. 7. század utolsó harmadára – a 6. század legelejére keltezhető, így az első mesterek közé sorolható, akik a korinthosi stílusú kerámiát meghonosították Etruriában. A Szakállas szfinx-festő lehet az első olyan vázafestő is az etruszko-korinthosi kerámia történetében, aki a figurális motívumokkal díszített vázák készítésére specializálódott. Más korai mesterektől ugyanis olyan kevés váza ismert, hogy idejük nagy részében feltehetően nem-figurális vázákat készítettek, vagy talán fazekasként is működtek.

Az etruszko-korinthosi vázafestők közül a Szakállas szfinx-festő művei állnak legközelebb a korinthosi mintaképekhez, darabjain elsősorban a korinthosi kerámia ún. késő-protokorinthosi és átmeneti korszakának hatása mutatható ki. Jellemző az állatok testének részletgazdag, az anatómiai pontosságot figyelembe vevő rajza, az állatalakok között pedig pontrozetta látható. A Szakállas szfinx-festő több évtizedes pályafutása alatt csupán elvétve vett tudomást a korinthosi kerámia újabb fejleményeiről, de például a késői művein előfordul a kortárs ún. korai korinthosi időszak jellegzetes kitöltőmotívuma, a teltrozetta. Az állatalakok a köztük lévő erőviszonyokat tükröző elrendezésben láthatók, bár az etruszko-korinthosi kerámia legtöbb mesterénél az állatok egy irányban haladnak a frízeken. A Szakállas szfinx-festő tehát ebből a szempontból is erősebben kötődik a korinthosi mintákhoz, mint etruriai társai. A vázaformák közül pedig leginkább az olpét kedvelte, művei több mint kétharmadát ez a korinthosi eredetű forma teszi ki. Az általa használt olpék és oinochoék formája minden részletében megfelel a korinthosi mintáknak, talán Etruriába települt görög fazekas készítette őket.

A Szakállas szfinx-festő vázái szinte összetéveszthetők a korinthosi darabokkal, a nagymértékű hasonlóság ellenére azonban a festő vázáin éppúgy megtalálhatók Korinthosban nem jellemző vagy ismeretlen vonások, mint az etruszko-korinthosi vázafestészet többi alkotójánál. Kedvelt motívuma, a szakállas szfinx alakja például a korinthosi vázafestészetben csak elvétve fordul elő, de a keleti-görög ún. vadkecske-stílus is inspirációt jelentett számára. A madáralakok formája, a részletek kidolgozása a keleti-görög vázákon látható megoldást követi: a sziluettbe karcolt vonalak helyett festett vonalak adják ki a szárnyak részleteit. Keleti-görög minták nyomán a festett körvonalrajz technikáját használta a legelésző szarvasok fejének ábrázolásánál is, a testet és a nyakat elválasztó vonalat pedig szintén nem bekarcolással, hanem a festés kihagyásával jelezte. A Szakállas szfinx-festő azonban a keleti-görög mintákhoz sem ragaszkodott szolgaian, a körvonalrajzos technikát például kiterjesztette a szfinxek és griffek szárnyának, valamint a párducok fejének ábrázolására is.

A Szakállas szfinx-festő – az etruszko-korinthosi kerámia többi mesteréhez hasonlóan – a korinthosi stílusú vázafestészetben megtalálta a saját kifejezésmódját, és műveiben a korinthosi kerámia szabad újrafogalmazását hozta létre. Működésének fénykora Vulciba tehető, de az öregedő mester átköltözött Cerveteribe. Feltehetően a Vulciban színrelépő fiatalabb vázafestő-generáció mellett – amelynek tagja volt például a Pescia Romana-festő – az öregedő mester már nem tudott érvényesülni. Késői művein az állatalakok részleteinek rajza jól láthatóan elnagyoltabb, a körvonalak bizonytalanok, a rendkívül karcsú alakok pedig szinte a mozdulatlanságba fagynak. Egyedülálló jelenség a korszak etruszk művészetében, hogy egy mester pályafutása ilyen részletességgel rekonstruálható a művei alapján.

Lakatos Szilvia, 2020

Bibliográfia

Szilágyi J. Gy. 1975b, 31–56; Szilágyi J. Gy. 1992, 1998, I, 96–122