Lexikon

Lépcsős talpon álló, öblös testű athéni vörösalakos oszlopkratér. Kiegészítő díszítései főleg feketealakos technikával készültek, mint az edény tetejét díszítő lótuszbimbó-minta, a rúd alakú fülek tetejét lezáró lap palmettái, a lehajló szélű szájperem oldalán körbefutó borostyánág, és az edény alján lévő sugársor. Az A oldalon a nyakat díszítő, körívbe zárt öt álló palmetta viszont vörösalakos kivitelű. A B oldalon egyszerűbb a kompozíció, vékonyabb a slip és a nyak díszítetlen – ez a kratér mellékoldala.
 
A főoldalt négyalakos jelenet díszíti. Az egyik középső szereplő rövid chitónba és a vállán átvetett köpenybe öltözött szakállas harcos. Attikai típusú sisakot, mellvértet és ágyékpáncélt (pteryges) visel, bal kezében kerek pajzsot tart, amelynek közepén röpülő Pégasos a dísz (episéma). Aljáról rojtos végű, valószínűleg bőrből készített lebernyeg lóg, ami a nyilaktól védett. Borostyánlevél- és Z-minta közé rajzolt, hatalmas szem díszíti. A harcos kilép a jobb lábával, felemelt jobb kezében lándzsát tart. Szemben vele hosszú chitónt és köpenyt viselő nőalak áll. Jobb kezében phialét kínál a harcosnak, a balt üdvözlésre nyújtja felé. A képmező szélén egy-egy hosszú chitónt és köpenyt viselő szakállas férfi nézi a jelenetet. Mindketten liliomfejben végződő, hosszú jogart (sképtron) tartanak. A jobb oldalon álló alak a búcsúzás gesztusával emeli jobb kezét a harcos felé. Társa kifelé lép a képből (jobb lába alig látszik), csak a fejét fordítja vissza. Jobb kezén hat ujjat látunk – a mester itt figyelmetlen volt. 
A jelenet a harcba induló hoplita búcsújának népszerű témáját ábrázolja, az elindulás előtt az isteneknek felajánlott italáldozatot. Ennek elvégzésére nyújtja a nőalak a harcosnak a bizonnyal borral megtöltött phialét. A szélső alakok kezében lévő sképtron itt mitikus királyok (basileus) attribútumaként értelmezhető. A jelenet tehát mitikus témát ábrázol. 

A kép nem nevezi meg a szereplőket, mégis sokat elmond róluk. A két basileus leginkább a Tróját ostromló görögöket idézi, akiket Agamemnón és Menelaos, a „kettősjogarú Atreida-fogat” (Aischylos, 43–44) vezetett. (Csupán a példa kedvéért említhető itt a váza 19. századi tulajdonosa, Pulszky Ferenc által javasolt értelmezés: Achilleus búcsúzik Briséistől.) A harcos pajzsdísze, Pégasos, viselőjének gyorsaságát emeli ki, anélkül, hogy szorosan kötődne valamelyik héróshoz (például a „gyorslábú” Achilleushoz). A pajzsra erősített lebernyeg fő dísze egy szem, ami itt ’mágikus’ védőeszköz, mint a bokán lévő szalagamulett is

A B oldal képmezőjén három skyphost tartó köpenyes férfit látunk. A két szélső kifelé lép a jelenetből, de visszanéz a dülöngélő középső alak felé. Hosszú botjuk jelzi: athéni polgárok. A jobb oldali férfi nem fogja a botját, ez éppen megáll a levegőben – a pillanat ábrázolásának példája a görög vázafestészetben. A jelenet tehát a symposion után szétszéledő mulatozó athéni társaságot ábrázol (kómos).

A váza együtt jelenít meg egy mitikus történetetet és a korabeli élet egy ünnepi pillanatát. A kompozíció jelzi: az antik felfogás szerint ezek szorosan összetartozhatnak. 
Az alakokat és a testrészeket (szemek, fül, száj) reliefvonalak határolják. Néhány képelemet járulékos színekkel festettek, mint a hajszalagokat, vagy a szalagamulettet. A belső részleteket világos barnává higított festés jelöli (például egyes haj- és szakállfürtöket, a harcos lábizmait, lábujjakat, ruharedőket- és szegélyeket, a phialé bordázatát).  

A váza a Siracusa-festő műve, aki a késő-archaikus vázafestészet egyik vezéregyéniségének, Makrónnak a tanítványa volt. Nagyméretű edényeket díszített, szemben a főként ivóedényeket festő mesterével. Közel hetven vázát tekintenek a művének; komponálásmódját nagyméretű, a felületet szinte teljesen kitöltő figurák jellemzik. A középszerű művészek közé sorolt festő a Kr.e. 5. század második negyedében működött. Budapesti vázáját munkásságának korai, még erősen késő-archaikus stílusú időszakába sorolják.

A kratért Caerében találták. Ép állapota jelzi: sírból került elő. Etruriában tehát nem az élők symposionján használták, hanem túlvilági lakomára szánták.