Lexikon

Gyógyító varázsgemmák

Az ókori amulettek egyik legfontosabb felhasználási területe a gyógyítás volt. A legtöbbször azonban nem tudjuk pontosan meghatározni, melyik betegség ellen milyen amulettet javallottak.

A római császárkorban a varázsgemmák elterjedésével megváltozik a helyzet, ezekre ugyanis gyakran ráírták, hogy mire használták őket. A különböző betegségek ellen például eltérő típusú, szakosodott amuletteket készítettek.

A nőgyógyászati gemmák leggyakoribb típusán anyaméh látható (a méhszalagokat és a két petevezetéket is jelezni szokták, 1.). A méhszájat hosszú szárú kulcs zárja el. Valószínű, hogy az amulettek fő célja nem a fogamzásgátlás, hanem a zavartalan terhesség és a sikeres szülés biztosítása volt. Az ábrázolás gyakran a méhet védelmező istenek képével egészül ki (2.). Ennél a típusnál tehát a megvédendő testrész az ábrázolás fő motívuma.

Az ízületi panaszok gyógyítására szánt amulettek előregörnyedő, arató férfit ábrázolnak, jellemző feliratuk pedig egy görög szó, (i)schión: ’a csípők (egészségéért)’ (3.). A gemma funkciójához jól kapcsolódó arató képtípust fáraókori egyiptomi mintára vezetik vissza, mégpedig a túlvilágon, birtoka terményeiből nyugodtan „eléldegélő” halott ábrázolási típusára, amelyet Antoninus Pius korában (Kr. u. 138–161) vert alexandriai pénzek újra népszerűvé tettek. Itt tehát a kép az ősidőkre visszavetített, alapító érvényű esemény felidézésével segíti a gyógyulást.

Emésztési zavarok ellen számos amulett-fajtát ismerünk. Ide tartozik például az a gemma, amelynek előlapjára a főnix képét vésték, a hátoldalára pedig az amulett feladatára utaló görög feliratot: pepte – ’eméssz!’ (4.).

Az eddig felsorolt gyógyító amuletteket szinte kivétel nélkül haematitból készítették, aminek magas a vastartalma. Sok gemma félbe van törve, illetve reszelés nyomai látszanak rajtuk (5.). Joggal merült fel a feltevés, hogy az amulettek egyik felét porrá törték, és megitatták a beteggel – a mai vastabletták ókori változata. Görög és római receptek gyakran javasolták ezt a megoldást.

A belgyógyászati amulettek két további csoportját másfajta drágakőből készítették. Vörös jáspisra például a nemeai oroszlánnal küzdő Héraklést kellett vésni, zöld kőre (általában prázemre) pedig egy oroszlánfejű, sugárkoszorús kígyót, Chnoubist (6.). Ezekre az amulettekre tehát a védelmet biztosító isten képét vésték.

Az utóbbi két amulett-típust az ókori orvostudomány nagy alakjai ajánlották: a Chnoubis-gemmákat Galénos (Kr. u. 2. század), a Héraklés-amuletteket pedig a trallesi Alexandros (Kr. u. 6. század). Ezeknek az amuletteknek az emlékét tehát még akkor is megőrizték, amikor már nemzedékek óta nem készítettek ilyeneket (7.).

A GALÉRIÁBAN SZEREPLŐ TÁRGYAK
1. Nőgyógyászati varázsgemma
2. Haematit amulett
3. Amulett ízületi panaszokra
4. Amulett emésztési panaszokra
5. Haematit varázsgemma
6. Varázsgemma Chnoubis ábrázolásával
7. Bronzlap arab szöveggel és varázsgemmák tervrajzával

KAPCSOLÓDÓ LEXIKON
A varázsgemmák