Lexikon

4 / 3

A korinthosi Démaratos

A korinthosi Démaratos történetéről több görög és római írott forrás is említést tesz. Démaratos a görögök és etruszkok közötti kereskedelemből nagy haszonra tett szert. A korinthosi belpolitika változásai, a Bacchiada uralkodó család elűzése és Kypselos hatalomra kerülése miatt azonban menekülnie kellett hazájából. Társaival – a korinthosi események alapján Kr. e. 657 körül – Etruriába költözött, ahol a magával vitt kézműveseknek köszönhetően elősegítette az etruszk művészet fejlődését. A fia később Tarquinius Priscus néven Róma királya lett.

A történet alapvetően két részre osztható: fontos hangsúlyt kap egyrészt Démaratosnak az etruszk művészet alakulásában végzett szerepe, másrészt pedig fiának trónra kerülése Rómában. A fennmaradt források közül legkorábban Polybios (VI, 11a, 7) ír Démaratos átköltözéséről Etruriába, jóllehet csupán Tarquinius trónra lépésével kapcsolatban. A halikarnassosi Dionysios (III, 46–47) említést tesz Démaratos kereskedelmi tevékenységéről, Strabón (V, 2, 2 és VIII, 6, 20) művében pedig már a Démaratosszal Etruriába érkező kézművesek is megjelennek. Etruria kultúrájában betöltött alapvető szerepüket elsősorban Plinius (XXXV, 16 és 152) és Cicero (Rep. II, 19 és Tusc. V, 37, 109) hangsúlyozza, Tacitus (Ann. XI, 14) pedig már az írás etruriai megismertetését is Démaratosnak tulajdonítja.

Az 1930-as években Alan Blakeway figyelt fel arra, hogy az etruriai kerámialeletek tanúsága alapján a Kr. e. 7. században, vagyis a történet szerint Démaratos Etruriába érkezése körüli időkben, valóban virágzott az Etruria és Korinthos közötti kereskedelem, a görög importedények nyomán pedig korinthosi stílusban alkotó helyi vázafestészeti műhelyek jelentek meg (etruszko-korinthosi vázafestészet). Ennek alapján a Démaratos-történetet autentikus forrásnak tekintette, amely biztos támpontot szolgáltathat az etruszk történelem egy korai időszakára.

Bár a Démaratosszal érkező kézművesek tevékenységéről nem számolnak be bővebben az írott források, Plinius szerint szobrászmesterek voltak. A 20. század második felében végzett ásatásoknak köszönhetően egyértelművé vált, hogy az etruszk terrakotta-plasztika legkorábbi emlékei a Démaratos feltételezett megérkezése előtti időszakra keltezhetők. A Kr. e. 7. század etruszk művészetének más területein, így például az etruszko-korinthosi kerámia elindulásában sem játszottak döntő szerepet betelepült görög kézművesek. Démaratos alakjának történetisége az elbeszélés megformálása alapján is kétségbe vonható. A kézművesek Pliniusnál olvasható nevei beszélő nevek: Euchir, Diopus és Eugrammus, vagyis „ügyes kezű”, „jó szemű” és „jó rajzoló”. Démaratos tevékenysége pedig újabb és újabb tettekkel bővült, például az írás behozatalával, amely régészeti emlékek alapján nem Korinthos, hanem az euboiai görögök közvetítésével érkezett Etruriába.

A korinthosi Démaratos története nem tekinthető történelmileg hiteles forrásnak, mégsem érdemes a több száz évvel későbbi szerzők fikciójának tartani. Az Etruriában kézművesekkel letelepülő Démaratos története ugyanis párhuzamba állítható azzal a jelenséggel, miszerint a görög művészet alkotásai évszázadokon át kiindulópontot jelentettek az etruszk mesterek számára, ahogy például a korinthosi vázák mintaként szolgáltak az etruszko-korinthosi műhelyek számára. Démaratos történetében feltehetően annak az emléke őrződött meg, ahogy a görög kultúra Etruriában referenciaponttá vált, fejleményeit állandó figyelemmel kísérték. Démaratos tehát nem történeti személyiség, hanem a görög kultúrával folyamatos párbeszédet folytató etruszk kultúra paradigmatikus alakja.

 

Lakatos Szilvia, 2020

Bibliográfia

Blakeway, in JRS 25 (1935); Ridgway–Ridgway 1994; Ridgway 2012