Lexikon

A Kr. e. 8. század közepétől a Kr. e. 7. század végéig tartó, orientalizáló kornak nevezett időszak mélyreható változásokat okozott Etruria kerámiaművességében. A Kr. e. 8. század második felében ugyanis – feltehetően betelepült görög fazekasmesterek hatására – elterjedt a finoman iszapolt agyag és a gyors fazekaskorong használata, valamint az edények magas hőfokon történő kiégetése.

Az edények típustára gyökeresen átalakul. A hagyományos formájú edények (holmos, olla, bikónikus urna) mellett új, a görög és föníciai edényművességből átvett formák (pl. amphora) jelennek meg. Legtöbbjük a lakoma edénykészletébe tartozik. Sok váza – ép állapotuk jelzi – nem evilági használatra készült, hanem sírmellékletnek szánták.

Megváltozik a vázák díszítésmódja is, amelyre jelentős hatással volt a görög és föníciai importkerámia. Így jött létre a Kr. e. 8. század harmadik negyedében – a görög késő geometrikus korszakkal párhuzamosan – az etruszk geometrikus vázafestészet.

Az új díszítésmód fő forrását Euboia és Athén kerámiája jelentette, egyrészt import darabok, másrészt az itáliai görög városok, főként Pithekoussai és Kymai (Cumae) vázáinak közvetítése révén. Vulci közelében került elő például a Cesnola-festőnek, az euboiai vázafestészet legnagyobb mesterének egyik kratérja.

Az etruszk geometrikus vázafestészet gyakori motívumai a görög darabokról is jól ismert koncentrikus körök, a rombuszminta, az S-motívumok, valamint a halak, madarak és négylábúak. Emberalakok nagyon ritkán láthatók. Az egyes motívumok elrendezése, a négyzetes mezők (metopék) kialakítása is az euboiai kerámiáról ismert módszert követi. Általában lakomákon használt nagyméretű vázák – állványok és keverőedények a borhoz és vízhez –, valamint kancsók és ivócsészék készültek ezekben a műhelyekben.

Az etruszk geometrikus kerámia egyik első műhelye Veiiben működhetett, itt dolgozott például a Casale del Fosso-festő. Edénytartó állványáról, ami az etruszk művészet egyik legkorábbi figurális díszű vázája, szépen leolvasható az etruszk kultúrában ekkor lezajló integrációs folyamat. Az edény formája a Villanova-korszak egyik hagyományos típusa, a holmos (lásd a Metropolitan Museum két holmosát: 96.18.125 és 96.18.126); a díszítés: például a koncentrikus körök és a hátraforduló szarvasok viszont a kortárs euboiai vázák jellemző motívumai. Fontos fazekasközpont volt Vulci és a vele szoros kapcsolatban álló Bisenzio, valamint Tarquinia is.

Bár a Kr. e. 8. század végétől egyre nagyobb mennyiségben érkeztek korinthosi, állatfrízzel díszített importvázák Etruriába, még a Kr. e. 7. században is készítettek geometrikus stílusban festett edényeket. Ezeket szubgeometrikus vázáknak nevezik, minthogy a görög geometrikus korszak vége után készültek.

A Kr. e. 7. századi etruszk kerámiaműhelyek között Caere vált a legfontosabb központtá. A többi, inkább konzervatív stílusban dolgozó műhely mellett itt különösen kedvelt volt a kecsesen ívelt formájú, sziluett-technikával és csupán a szem kihagyásával készült kócsag-minta (lásd például a Narcében dolgozó Narce-festő olláját). Új motívumként jelent meg továbbá a palmetta és lótuszvirág, valamint a különféle keveréklények, mint a szfinx, griff, chimaira és kentaur. Ebben a központban jelentek meg először többalakos, történetet ábrázoló jelenetek. A Kithara-festő névadó darabján például körben az amphora teljes testét egy kitharán játszó zenész társaságában táncoló fegyveres harcosok töltik ki. A szintén Caerében készült és Aristonothos által szignált kratér egyik oldalára festett kép pedig Odysseus és Polyphémos történetét dolgozza fel.

Caere játszott fontos szerepet abban is, hogy a Villanova-kortól jelenlévő, házikerámiaként számon tartott impastóból technikai újítások révén megszülessen a bucchero kerámia.

Szintén Caerében született meg és innen terjedt el a dél-etruszk központokban a vörös színű agyagon fehérrel festett (ún. white-on-red) kerámia is. Ennek jellegzetes formái a nagyméretű edények, különösen az urnák és pithosok, amelyeket gyakran állatalakok díszítenek.

A Kr. e. 7. század utolsó harmadában újfajta kerámiatípusok jelennek meg Etruriában, amelyek szorosan kapcsolódnak egy-egy görög központ művészetéhez. A Fecske-festő Vulciban például a keleti görög kerámia nyomán készített vázákat, a korinthosi importok hatására pedig megszületett az etruszko-korinthosi vázafestészet.

Lakatos Szilvia, 2020