A vállas amphorának ezt a változatát kiszélesedő szájperem, hosszú, csonkakúp alakú nyak, alul elkeskenyedő has és széles szalagfül jellemzi. Arról az athéni fazekasról kapta a nevét, aki "feltalálta" ezt a típust, és akinek a műhelye egyéb edények mellett erre a formára szakosodott. A legtöbb darabot egyetlen festő, az ún. N-festő díszítette, aki talán azonos Nikosthenésszel.
A nikosthenési amphora athéni feldolgozása egy népszerű etruszk edénytípusnak, amely főleg bucchero példányok révén terjedt el a Mediterráneumban. A főleg feketealakos technikával díszített nikosthenési amphorák legtöbbjét Etruriába, elsősorban Caerébe exportálták.
A típus a Kr. e. 530–480 közötti időszakban volt nagyon népszerű.