Lexikon

65 / 64

Görög mítoszok Etruriában

Görög mitológiai történetek ábrázolásai már a Kr. e. 7. században, az első görög példákkal közel egyidőben megjelentek Etruriában. A görög mítoszok etruriai megjelenésében elsősorban a görög kereskedőkkel, betelepült mesterekkel való közvetlen kapcsolatok játszhattak fontos szerepet. A történetek ismertségének és a mítoszok iránti érdeklődésnek köszönhetően Etruriában keresettek voltak az olyan görög importtárgyak, amelyeket mitológiai történetek ábrázolásai díszítettek (így például az athéni feketealakos, ún. tyrrhén amphorák a Kr. e. 6. század első felében – lásd pl. az Antik Gyűjtemény amphoráját). Emellett a görög mítoszok több évszázadon keresztül témaként szolgáltak az etruszk képzőművészet különféle műfajaiban is.

A görög mítoszok etruriai ábrázolásain sokszor olyan részletek fedezhetők fel, amelyek a görög művészet körébe tartozó darabokon nem fordulnak elő, illetve nem értelmezhetők a történetnek a görög-római irodalomban fennmaradt változatai alapján. Erre a jelenségre lehet példa egy etruszk feketealakos váza a Louvre gyűjteményéből, amelyen Héraklés egy bikafejű ember ellen küzd. Héraklés a görög ikonográfiai hagyománynak megfelelően a nemeai oroszlán bőrével a fején és bunkósbottal a kezében jelenik meg. A vázakép értelmezésének nehézségét az jelenti, hogy a bikafejű alakot a görög ábrázolások alapján a Minotaurusként azonosítanánk, ebben az esetben azonban Héraklés helyett Théseust várnánk a küzdelem másik szereplőjeként. Másik példaként egy etruszk bronztükör említhető, amely lovas ifjút ábrázol. Nevük oda van karcolva: Herkle (Héraklés) és Pakste (Pégasos). A gazdája tehát itt nem Bellerophón, hanem Héraklés.

Több kutatási irányzat tesz javaslatot annak a jelenségnek az értelmezésére, miszerint az etruriai mítoszábrázolásokon ilyenfajta furcsaságok találhatók. Az egyik értelmezés szerint ezek a görög nézőpontból nehezen értelmezhető részletek valamilyen félreértésnek köszönhetők, hiszen az ókorban is előforduló jelenség volt – ahogy Petronius Satyricon című regényének egyik szereplőjéről olvasható (52, 1–2) – a görög mitológiai történetek tudatlanságból történő összekeverése. Egy másik javaslat szerint az etruriai ábrázolások különös részletei a mítosz kevésbé ismert változataival hozhatók összefüggésbe; de magyarázatként merült fel az a lehetőség is, hogy ezek az ábrázolások etruszk mitológiai történetek megjelenítésére szolgálhattak.

Ezen elvileg lehetséges értelmezési kísérletek mellett fontos szempontot jelenthet, hogy a görög mítoszoknak a görög világban sem létezett állandósult változata. A görög mitológia hagyományai és természete szerint a mítosz újramesélése minden esetben aktualizálást, változtatást jelentett. Ezt figyelembe véve az etruszk ábrázolásokon látható különös részleteket – attól függetlenül, hogy görög nézőpontból a történet keretein belül értelmezhetőek-e – a görög mítoszok újbóli elbeszélésének lehet tulajdonítani.

A görög mitológia befogadása Etruriában tehát nem csupán a pontos vagy kevésbé pontos átvételt, vagy az etruszk képzeteknek megfelelő átalakítást jelentette. A görög mítoszok az etruszk kultúrában is évszázadokon át élő és újramesélésre érdemes történetekként voltak jelen.

Bibliográfia

Hampe–Simon 1964; Camporeale 1965; Spivey–Stoddart 1990; van der Meer 1995; De Grummond 2006; Lakatos 2015