Aischylos Oresteia című trilógiájának első darabja az Agamemnón, amelyben Agamemnónt, a trójai háborúból győztesen hazatérő királyt meggyilkolja hűtlen felesége, Klytaimnéstra és ennek szeretője, Aigisthos.
A darab a trójai győzelmet jelentő fényjelet figyelő őr beszédével kezdődik (1–39), ezután vonul be az argosi vénekből álló kar, akik a háború elejéről – az Aulisban történtekről énekelnek. Felidézik a jósjelet, amely Artemis haragját előidézte, és Kalchas, a görög jós értelmezését arról, hogy milyen áldozattal engesztelhetik ki az istennőt. Majd Zeushoz fordulnak, és az istenhez intézett himnusz (160–183) után elevenítik fel, hogyan hozta meg Agamemnón a szörnyű döntést lánya, Iphigeneia feláldozásáról.
S az akháj hajók idő-
sebb vezére semmi jóst
nem szidalmazott, de a
sorssal együttlélegezve szólt –
akkoron, hogy nem indulhatott
népe vízre s éhezett
Khalkisz ellenében, áradó hab
verte Aulisz öblein.
Fuvalmak Sztrűmón felől eredtek,
időlopók, bőjthozók, bezárók;
a had bolyong, hajó recseg,
foszladoz kötélzet
miattunk; s ők időt kinyújtva,
Argosz virágát eként
kisorvasztják: s midőn a jós szava
a keserű időnél
még nehezebb irat kért
– Artemisz óhajtja! –, a két
Átreidész már a jogart
csapva le, nem tudta tovább
rejteni már a könnyét.
A báty-vezér ott eként emelt szót:
„Nehéz a sorsom, ha nem teszem meg,
s nehéz megölni gyermekem,
őt, a házam ékét,
beszennyezvén a szűzi vérrel
apjának ontó kezét
az oltárnál: mi nem visz kínra itt?
hagyhatom-é hajóim
s társaim én a bajban?
Áldozatot, mely a szelet
szűnteti meg s íly szüzi vért
nagyhevesen vágyni: igaz
jog – legyen így, javunkra.”
A kényszerűség igábatörte,
s utána már – mint a szél, ha fordult
dühösre, s iszonyatos, gonosz –,
csapongva elméje vakmerő lett:
ilyen merésszé tehet halandót
az ártani nyomorult csúnya téboly:
leányát ledöfte ő,
nőboszuló hadát hogy így
tudja vezetni vízre,
áldozatot kinálván.
(Devecseri Gábor fordítása)