Durva, sárgás rózsaszín nílusi agyagból formában készített, tömör melldísz, amelynek hátoldalát kézzel elsimították. Fehér fedőfestés nyomait őrzi, az előoldalon vörös festéknyomok látszanak. A felső perem két szélét felfüggesztés céljából átfúrták.

A szerény kivitelezésű tárgyat – a hagyományosan drágább anyagokból (nemesfémekből és drágakövekből) készített melldíszek égetett agyagból mintázott másolatát – az ábrázolás teszi különlegessé. Az egyiptomi melldíszek, mint ez a darab is, gyakran szentély alakját formázzák. A homorú párkányzatot bekarcolt vonalak sora díszíti, amelyet középen a napkorong ábrázolása szakít meg. A kompozíció alulsó keretét a napbárka adja, az egyiptomi elképzelések szerint ugyanis az égitestek bárkában utazva tették meg mindennapos kozmikus útjukat. A bárka fölött holdsarló és holdkorong, valamint a napkorongot a magasba emelő skarabeusz látható. Az egyiptomiak a skarabeuszt a napisten, Ré egyik formájával, a felkelő nappal azonosították. A nap és a hold kettős ábrázolása a két égitest vándorlására és rendszeres megújulására utal, együttes jelenlétük pedig azt a régi elképzelést idézi, amely a két égitestet Hórusz két szemének tekintette. A jelenetet keretező, imára emelt kézzel álló páviánok szintén a megújulás hírnökei: hajnali köszöntésükkel ők is a napisten kozmikus utazásának fenntartását segítik.

Az ilyen típusú egyiptomi melldíszeket már a Középbirodalomtól a halotti kultusszal hozták összefüggésbe, az Újbirodalom korától pedig rendszeresen helyezték el őket az elhunyt múmiáján, vagy a koporsó díszeként jelenítették meg őket. Az ábrázolás egyaránt utalhatott a napisten minden reggel megismétlődő megújulására és az elhunyt újjászületésére is.

A melldíszről kicsit másképp lásd az Antik Gyűjtemény blogját.