Finom, barnás színű márgás agyagból készült ampulla, amelynek két felét ugyanabból a formából mintázták, majd összeillesztették. Az ampullát tompafényű, fekete bevonat borítja. A lencseformájú edény alján két dudor helyettesíti a lábakat, nyaka vékony, oldalán függőleges fül található, amelynek a vállra támaszkodó végén felcsavarodó csigavonal nyoma látszik. A nyakon András-kereszt látható szárai között egy-egy ponttal, a test közepén koncentrikus körök. Az edényvonal egészét szintén András-kereszt metszi, amely csipkézett szélű és belül körökkel és vonalakkal díszített sávokból áll, közepén pont-rozetták. A minta körül, az edény oldalán bekarcolt és domborműves gyöngysorok futnak végig.
Ilyen típusú edényeket már a fáraókorban is készítettek Egyiptomban fajanszból vagy agyagból, és általában újévi jókívánságokat írtak rájuk. A flaskába feltehetően a Nílus szentként tisztelt vizét töltötték, és ez a szokás a hellénisztikus és római korban is fennmaradt.
