Geometrikus kori préselt díszű aranyszalag vagy diadéma. A szalagot díszítő figurális frízen jobbról balra haladó, váltakozva legelő szarvas és kitátott szájú oroszlán (hol felkunkorodó, hol lefelé lógó farokkal) motívumsora látható, melyet minden oldalról egysoros rácsminta keretez. A rácsminta a diadéma felső részének közepén és a bal felső sarokban megszakad. A középen kettévágott frízen, a jobb oldali töredék bal szélén a fríz egy függőleges vonallal zárul, megszakítva a jobb oldali frízt lezáró szarvasba maró oroszlán jelenetét. A bal oldali töredék a jobb oldali fríz pontos ismétlése, azonban itt az ábrázolást lezáró szarvasba maró oroszlán motívuma, vagyis a szarvas alak teljes volt. A széleken kettős lyukak.
A domborműves díszítés nagyobb méretű kompozíciókat tartalmazó negatív formaköveken (matricákon) kalapálva készült, melyeket valószínűleg eredetileg ládák fedelét díszítő aranylemez díszítésére készítettek. A formaköveken kalapálásra utal a kompozíció egysége és az állatalakok közti kisebb eltérések. Az eredeti négy oldalon körbefutó nagyobb kompozíciónak csak az alsó részét használták fel az aranyszalagot díszítő fríz elkészítésére, erre mutat a képmezőt keretező rácsminta megszakadása a minta mindkét végén.
Az aranyszalagok vékonyságuk miatt bizonyosan sírbahelyezés céljára készültek, nem pedig mindennapi használatra. A sírokból ismert darabok változatos használati módra utalnak: sok esetben nem a halott homlokát díszítik, hanem a halott állánál, vagy karja, esetleg lába köré csavarva találják őket. Több esetben pedig a halott mellé helyezett edénybe rakják behajlítva. Az egy-egy sírból előkerülő darabok száma elérheti akár az ötöt is. Sokáig úgy gondolták, hogy férfiak sírjaihoz kapcsolódnak, azonban ma már több női temetkezésből is ismertek, így viseletük nem korlátozódott egyik nemre sem. A szalag szélein látható kettős lyukakon fűzték be a fejre erősítésre szolgáló zsinórokat, így valószínű, hogy eredetileg a szalagok diadémanak készültek, bármi volt is későbbi felhasználási módjuk. A budapesti szalagot sem diadémaként helyezhették a halott homlokára, hanem középen behajlítva tették a sírba.