Világos narancsszínű agyagból, két formából készített ifjúfej alakú plasztikus edény. A csigás hajfürtök negroid vonásokra utalnak. Az edény felfelé szélesedő kiöntője külön készült, két formából, a hátoldalon szalagfül látható. A nyakon elöl erősen kopott, kétsoros mester-szignatúra: Ex o(f)i(ci)na / (T)ahinatis, "Tachinas műhelyéből való". Az edények bélyegzése a keleti és az afrikai műhelyekben ritkaságnak számított: az ilyen darabok feltehetően a műhely emblématikus darabjai voltak, egy feltevés szerint a rajtuk lévő bélyegek a műhely tulajdonosának vagy vezetőjének mintegy reklámfeliratai lehettek.
Ez a terra sigillatának nevezett jellegzetes fényes-vörös színű reliefes edényfajta a császárkorban a Római Birodalom egész területén elterjedt. Az emberi fejet formázó kancsók már a klasszikus-hellénisztikus korban is népszerűek voltak, de készítésük a római császárkor elején megszakadt. A Kr. u. 2–3. század folyamán jöttek újból divatba Kis-Ázsiában (főleg Pergamonban), Knidoson és Athénban, és végül Észak-Afrikában. Az észak-afrikai változatok kisázsiai minták nyomán készültek, ezért sokszor nehéz különbséget tenni az importált és a helyben készített darabok között (lásd a Gyűjtemény további fej alakú kancsóit: 99.31.A, 2002.5.A és 99.33.A).
Fejedények eddig csakis sírokból kerültek elő. A satyros-, mainas-, ifjú-, részeg színész- vagy öregasszony-fejet ábrázoló kancsók könnyen kapcsolatba hozhatók Bacchusszal, az Észak-Afrikában rendkívül népszerű istennel: talán nem csupán a halál felett érzett bánatra a borban nyert vigasztalást fejezhették ki, hanem az istenséghez kapcsolódó misztériumok révén a halott újjászületésének reményét is.