Krémsárga agyagból készített hydria, amelynek sötétbarna festésű motívumait többször fehér járulékos festéssel egészítették ki. A szokatlanul alacsony edény lába harang alakú, a szalagfül fölött rotella látható. A nyak díszítése koszorú közepén ábrázolt rozetta, a vállon palmetták, pontrozetták és kígyóvonalak váltakoznak. A testen elöl kétoldalt rácskeretben megjelenő sugársor látszik, amelynek hegyét ponttal látták el, majd pontrozetta és az úgynevezett futókutya-motívum következik.

A Kr. e. 4. század második felétől új technika alakult ki a dél-itáliai vörösalakos műhelyekben, a matt festésű polichróm kerámia. Ez a technika – egymástól függetlenül – több területen (Messapia, Daunia, Rhodos, Ciprus, Kréta) is fejlődésnek indult. Közülük csak a krétai műhelyekben megszülető ún. Hadra-vázák váltak helyi szinten is túlmutató jelentőségűvé. A phaistosi műhelyek szigorúan a növényi ornamentika elemeivel díszítették vázáikat, míg a knóssosi műhelyek ambiciózusabb, gyakran figurális jelenetekkel is kísérleteztek. A fő vázaforma azonban mindkét műhelyközpontban a hydria volt.
A Hadra-vázák zömét a krétainál sokkal nagyobb piac, Alexandria igényeinek kielégítésére készítették, a legtöbb váza innen került elő. (Maga az elnevezés is Alexandria egyik városrészére utal, amelynek ókori temetőjében a kerámiatípust először azonosították.) Krétával ellentétben, ahol a vázák a lakóházakban is megjelentek, az Alexandriába exportált példányokat urnaként használták. Alexandriában egy helyi, a krétai mintaképeket szorosan követő műhely is létrejött, vázaképeik fő témája azonban a halott személyes tárgyainak és vallási szimbólumoknak a megjelenítése volt.
A Hadra-vázák készítése Krétán a Kr. e. 3. századtól a Kr. e. 1. századig kimutatható, a nagy műhelyek azonban nem sokkal Kr. e. 180 után már megszűntek.