A hatszögletű, meandermintával szegélyezett mozaikot 5–8 milliméteres kőkockák alkotják. A finomabb részleteket (például Orpheus arcát) kisebb mozaikszemekből rakták ki, a színhatás gazdagítására üveglapocskákat használtak (például a madár testén). A díszes ruhájú Orpheus baljával kitharát penget, jobbjában pengetőt (pléktron) tart. Öltözete két tunica (egy hosszúujjú, sárga színű és egy rövidujjú, zöld), a jobb vállán fibulával megtűzött köpeny, testhez simuló nadrág és cipő. Fején phrygiai sapka, csuklóin türkizkék, illetve smaragdzöld kővel ékesített karperec. Sziklán ül, mellette fa, azon színes tollú énekesmadár.
A dalnok hérós leghíresebb mitikus tette az volt, hogy élve lemerészkedett Hadésba feleségéért, Eurydikéért, és a művészetétől elbűvölt alvilági istenek visszaadták neki a szerelmét. Azt is gyakran ábrázolták, ahogy muzsikájának ereje megzabolázta a köréje sereglő vadállatokat. A budapesti mozaik is ilyen kompozíció középső része lehetett.
Orpheus alakja különösen a Kr. u. 3. század elejétől vált népszerűvé. Az alvilágba önként leszálló és onnan élve visszatérő, zenéjével mindenkit lenyűgöző dalnok képe számos, koronként, területenként és szellemi áramlatonként eltérő értelmezési lehetőséget kínált. Kedvelt motívuma volt az ókeresztény művészetnek is.
Az 1940-es években találták Tunéziában. Később Franciaországba került, majd a nemzetközi műkereskedelembe.