Tárgytípus
Kultúra
Méret
magasság: 14,9 cm
Datálás
Kr. u. 2. század utolsó – 3. század első évtizedei
Anyag
Készítési hely
Leltári szám
56.9.A
Azonosító
Hyp-1209
Állapot
Ép.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 168, fig. 124; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 191–192, fig. 127; Gabler, in BullMusHong 80/81 (1994), 5–53, 157–171, no. 15, 35–36, 162, fig. 20–21, 44–45

A gömbhasú palack (olla) agyaga sárgásvörös, felületét barnásvörös bevonat borítja. Hosszúkás, konkáv, csonkakúpra emlékeztető talpgyűrűjén gömbölyded test ül. Nyakrésze alacsony, ívelten kihajló, hozzá alacsony, kifelé duzzadó perem csatlakozik. A perem az égetés során deformálódott.
A hason vízszintes vonalak között indákról leágazó hosszúkás, nagy szívalakú borostyánlevelek; az indák között stilizált szőlőfürt vagy bogyó, és azt csipegető páva látható. A díszítés cseppentett (à la barbotine) technikával készült, melynek lényege, hogy a mintát kiégetés előtt felvitt finom agyagiszapból alakítják ki pipetta segítségével, hasonlóképpen ahhoz, ahogy manapság a sütemények habos díszítését készítik.
A terra sigillatának nevezett jellegzetes fényes-vörös színű reliefes edényfajta a császárkorban a Római Birodalom egész területén elterjedt. Az edény a H. Dragendorff által kidolgozott tipológiai felosztásban az 54-es számot kapta (Drag. 54-es forma).
Az edény ábrázolásainak párhuzamai alapján, a képtípus valószínűleg az ismert rheinzaberni fazekashoz, Iuvenishez köthető. Működése a Kr. u. 2. század utolsó és a 3. század legelső évtizedeire tehető. Az ábrázolás témája, a szőlőfürtöt csipegető madár a késő köztársaság-kortól a későantik időkig nyomon követhető.

Túrák