Félgömbalakú, félhengerszerű kisebb tál, alacsony talpgyűrűjén mély test ül. Pereme magas, egy enyhe töréssel válik el a testtől; szájpereme duzzadt.
Az edény testét reliefes dísz fedi: egy-egy, kettős koncentrikus körbe pecsételt hippocampus között futó szarvas alakja látható. Felette és alatta levélmotívum. A reliefdíszes mezőt felülről tojássor zárja le. Formatálban készült.
A rajnai manufaktúrát kéviselő darab motívumai alapján Victorinus I műhelyéhez köthető. Victorinus I működési idejét a pecsétlőkészlet összetételéből, a díszek kombinációjából, illetve az átvett motívumok méretbeli különbségeiből, a rajzos részletek fokozatos eltűnéséből adódó megfigyelésekből adódó relatív kronológiai sorrend alapján lehet meghatározni. Ez a csoport a Severus-korra keltezhető, a tál Kr. u. 190–220 körül készülhetett.
A terra sigillatának nevezett jellegzetes fényes-vörös színű reliefes edényfajta a császárkorban a Római Birodalom egész területén elterjedt. Ez a táltípus a H. Dragendorff által kidolgozott tipológiai felosztásban a 37-es számot kapta (Drag. 37-es forma). A mély tálak – amelyek ókori elnevezése az edényfeliratok alapján panna volt – az asztali készletek részei voltak, vízzel vegyített bort tálaltak bennük.
