Szemcsés, egyenetlenül égetett agyagból, korongon készült. Talpa lapos, keskeny. Fala gömbölydeden ível a nyakig, amelyet négy barázda díszít. Az arc kézzel kidolgozott. Az arcot szegélyező és az edény felületéből milliméternyire kiemelkedő vonalaknak csupán alul maradtak meg darabjai. A szemet és a szájat félbevágott félgömbök jelzik, a horgas orrot, a rovátkolt tetejű magas szemöldököt és az enyhén kidudorodó állcsúcsot, amelynek ma csupán töredékei láthatóak, külön applikálták fel az edény felületére.
Az emberi arccá kiképzett urna legközelebbi párhuzamai a Balkán-félsziget északnyugati részén és a Római Birodalom nyugati tartományaiban találhatók meg. Az arcos edényeket nem szabványosított sorozatokban, hanem az adott vidék jellemző formáiban és különféle méretekben állították elő. A kerámiatípus jellemzően a szakrális szférába tartozik: elsősorban urnaként, síremlékként és fogadalmi ajándékként használták.
