Tárgytípus
Kultúra
Méret
magasság: 145 cm
Datálás
Kr. u. 1. század közepe
Leltári szám
3934
Azonosító
Hyp-1259
Állapot
Parosi vagy lunai márvány, lásd az anyagvizsgálat eredményét. A fej és a karok hiányoznak. Hátul a lapockáknál antik átfaragás nyomai: két szárny helye. Felületüket modern, lunai márványból készített kiegészítés takarta el. Az előrelépő bal láb alsó része modern kiegészítés, szintén lunai márványból. A szobor felületének jelentős részét az újkorban átcsiszolták.
Bibliográfia
Hekler 1929, 63, no. 51; Szilágyi J. Gy., in BullMusHong 32–33 (1969), 19–30, 153–159; Castiglione, in BullMusHong 34‒35 (1970), 37–55, 179–189; LIMC V (1990), 784, s.v. Isis, 298; Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 77; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 87, fig. 56; Cristilli, in BABesch 82 (2007)

Bal lábával előre lépő nőalak. Öltözéke chitón és rojtos szegélyű köpeny. Haját kis, tarkóra lógó kontyba fogta össze (ld. a tarkó alatt bevésett hornyot). Jobb karját teljesen, a balt könyökből előre nyújtotta.
A szobor eredetileg Isis Pelagiát ábrázolhatta, kinyújtott kezében vitorlával, amit más anyagból, talán bronzból illeszthettek a szoborhoz. Hasonló típusú darabok tanúsága szerint valószínű, hogy talapzata hajó alakúra volt kiképezve. A plinthos kétoldalán lévő horonypár is azt jelzi, hogy a szobor nagyméretű talapzaton állhatott.
A ruha faragásának sajátosságai alapján a szobor a Kr. u. 1. század közepén készülhetett. Később, de még az ókorban, jelentősen átalakították. A lapockán ugyanis egy-egy tenyérnyi részen belevéstek a köpenybe, az új felület közepén pedig egy-egy mély csaplyuk található. A szobrot tehát szárnyakkal egészítették ki, amelyek nyilván szintén bronzból készültek. Nem tudni, hogy a karokat és a vitorlát hogyan alakították át. A szárnyak tanúsága szerint a szobrot Nikének értelmezték át. 
Később, már az ókor után, a talapzat első része és az előrelépő bal láb megsérült, ezt a részt lunai (carrarai) márványból pótolták, és a szobor felületének jelentős részét átcsiszolták. 
A 19. században a szobor Nápoly mellett, a Posilippo-félszigeten lévő gyűjteménybe tartozott. A 20. század elején Paul Hartwig régész és műkereskedő vásárolta meg, tőle Paul Arndthoz került. Arndt 1909-ben a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptoteknak kínálta eladásra, a vásárlás azonban meghiúsult. Ezután kereste meg a Szépművészeti Múzeumot (1910), ami gyorsan meg is szerezte a darabot. 

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a szobor parosi (chorodaki) vagy lunai (carrarai) márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.