Széles talpú, alacsony lábú ivócsésze; szépvonalú edénytest, kétoldalt fölfelé ívelő rúd-fülek.
Belsejében vörös gyűrűbe szerkesztett kép: féltérden guggoló ruhátlan harcos, lába és feje oldal-, felsőteste szemköztnézetben, illetve rövidülésben. Fején hosszútaréjú sisak, baljában stilizált tripus alakú jelvénnyel díszített pajzs, jobbjában előre szegezett lándzsa.
A meztelen harcos alighanem mitikus alakként, s nem pedig történeti szereplőként értelmezhető. Erre utal az a tény is, hogy a lesvetés a klasszikus-kori polisok hadviselésében tiltott, de legalábbis méltatlan fogásnak számított, a hérósok korában viszont egyáltalán nem volt az. Az Iliasban, Achilleus pajzsának leírásában is szerepel egy ilyen jelenet:

"Két figyelő kém ült azután messze a seregtől,
leste, mikor jön a nyáj vagy a csámpás csorda közelbe.
Jött is a nyáj hamar, és két pásztor járt a nyomában,
sípjaikat fújták vidoran, cselt nem gyanitottak.
Látva a pásztorokat, kirohantak leshelyeikről,
elfogták a baromcsordát meg a hószinü nyájnak
szép juhait, mellettük a pásztornépet elölték."
(Homéros, Ilias 18, 523-29. Devecseri G. ford.)

Az alak megnevezésére nincs biztos kiindulópont. A Tróilos trójai királyfira lesben álló Achilleust gyakran ábrázolják ebben a szkhémában.
A Kr. e. 500 körül készített váza jól mutatja, hogy az egy nemzedékkel azelőtt feltalált vörösalakos technika milyen új lehetőségeket kínált a mozgás és a térmélység ábrázolására (ld. a harcos rövidülésben ábrázolt pajzsa és felsőteste).