Méret
magasság: 23,4 cm
Datálás
Kr. e. 490 körül
Anyag
Alkotó
Készítési hely
Leltári szám
50.161
Azonosító
Hyp-1314
Állapot
Ép, a nyak kis része kiegészítés. Nem biztos, hogy a nyak eredetileg is az edényhez tartozott.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy. 2007, 24–28; LIMC IV (1988), 448–449, no. 26, pl. 270

Feketealakos lékythos. Vastag talpkorongon álló széles, hengeres test, ami csak alul szűkül hirtelen össze; alig emelkedő váll; csésze alakú száj. A talpkorong tetején, a fülön, a szájon kívül-belül és az edénytest alján fekete máz. A vállat palmettasor díszíti, a körbefutó fríz tetején kulcs-minta.
A testen üldözési jelenet három, jobbra futó alakkal. A két jobb oldali szárnyas, hosszú chitónba és köpenybe öltözött, visszanéző nőalak. A hátul futó haja kontyba (krobylos) van fésülve; kinyújtott jobbjában koszorút tart. Mögöttük hosszú köpenybe öltözött, szakállas, szárnyas férfialak. A lábak alatt hullámvonalak, nyilván a tenger jelzésére. A kép Phineus, a vak jós mítoszához kapcsolódik, akinek ételét Zeus büntetéseként Harpyiák ragadták el, valahányszor enni akart, mígnem Boreasnak, az Északi Szélnek a fiai el nem űzték őket. A vázakép a két Harpyiát üldöző két Boreidát ábrázolja, mindkét párt egy-egy alakkal jelezve. Közöttük az istenek koszorús hírnöke, Iris jelenik meg, utalva a történet kedvező kimenetelére.
A váza a Kr. e. 510-480 közt működő Gela-festő műhelyében és a produkció kései korszakában, Kr.e. 490 körül készülhetett.
Hopp Ferenc ajándéka a MNM-nak (1897), ahol a Néprajzi Tárba került. Később az Iparművészeti Múzeumba került, s onnét jutott az Antik Gyűjteménybe.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.

Túrák