A váza az amphora típuson belül az ún. hasamphorák közé tartozik, amelyek jellegzetessége, hogy válluk és nyakuk között az átmenet folyamatos, törés nélküli.
Felülete nagy részét fényes fekete máz borítja, amelyből keretelt kép módjára emelkedik ki egy-egy négyszögletes, feketealakos képmező. Az agyag eredeti vörös színe tűnik elő még közvetlenül az alacsony, kúpos talpkorong fölött is, ahol a váza alját sugárkoszorú díszíti; nem borítja fekete máz a váza szögletes keresztmetszetű füleinek külső oldalát sem, amelyet bekarcolásokkal szirmokra osztott fekete rozetták sora díszít. A képmezőket felül palmetták és lótuszvirágok kettős füzéréből álló sáv zárja le. A feketealakos díszítés az egyik oldalon szemből mutatott négyesfogatot ábrázol. A lovak közül – a régebbi hagyománynak megfelelően – a két külső kifelé, a két belső befelé fordul, a kocsihajtó feje pedig jobb oldalra, ahonnan egy (a sebes mozgást megjelenítő) madár röpül felé. A másik oldalon Dionysost, a bor istenét látjuk, kezében ivókürttel; mellette állandó kísérői, egy-egy táncoló satyros; közöttük szőlőindák tekeregnek. A szakállas, hosszú köpenybe burkolt istenalak mellett mindkét oldalon betűszerű jelekből álló felirat-utánzat látható. A feketealakos jeleneteken a belső részleteket bekarcolással és a fekete mázra feltett, ún. járulékos vörös és fehér színnel ábrázolta a festő.
Az amphora a Kr. e. 6. század közepét követő, az athéni feketealakos vázafestészet csúcsának tekinthető időszak egyik kisebb mesterének, az Exékias körébe tartozó Fleissig-festőnek a műve (attribúció).
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.