A két részből összeillesztett, lapos, lencsetestű palackot formája alapján "zarándokkulacsnak" is nevezik. A lapos, kör alakú testhez összeszükülő, enyhén kihajló peremben végződő nyakrész csatlakozik. Az edény vállát két függőlegesen induló, ívelt szalagfül köti össze a nyakrész közepével. Az egész edényt világossárga bevonat borítja, amelyen több helyen barnásvörös festés látható. A kerek test mindkét oldalát a testformához igazodva koncentrikus spirálok díszítik; a fül felületén és a szájon szintén festés halvány nyomai vehetők ki.
A kétfülű kulacs a ciprusi későbronzkor végi (LC IIIA) kerámiaművesség terméke, az úgynevezett Fehér festésű, korongolt áru (White Painted Wheel-made III Ware) típusába sorolható.
A kulacs egy a késő bronzkor idején a Kelet-Mediterráneum térségében széleskörben elterjedt edényformát képvisel, amelyet általában szíriai eredetűnek tartanak, de sok helyen készítik és utánozzák.
