A terrakotta álló ló figura egykor egy pyxis fedelének fogója lehetett. A lóalakot csaposan kiképzett lábai segítségével rögzítették az edényfedélbe. A ló testét gazdag festett díszítés borítja: a sörényt jelző vonalkázás az állat hátán halszálka mintában folytatódik. A szügyön és a testen végig tangens körök sora látható, köztük térkitöltő pontokkal. A motívumot alul és fölül kettős vízszintes vonal keretezi. A fej oldalát függőleges rácsozással kitöltött rombusz sor díszíti, a körökből álló motívum fölött a szügyön a fejig vízszintes vonalkázás tölti ki a rendelkezésre álló helyet.
A középső geometrikus időszakban megjelent lovaspyxisek fedelére kezdetben egy, később azonban akár négy hasonló lóalakot is elhelyezhettek (lásd például az athéni geometrikus pyxist. Minthogy a budapesti példányon a díszítés elsősorban az alak jobb oldalára korlátozódik, feltehetően egy legalább két lóalakkal díszített pyxisen a csoport jobb szélső alakja lehetett.
A ló a koravaskori Görögországban az egyik legfontosabb státusz-szimbólumnak számított. A kisméretű személyes tárgyak elhelyezésére szolgáló fedeles pyxisek általában a női szférához kapcsolódnak. A lovaspyxisek is leginkább női, ezen belül is gazdag női temetkezésekből ismertek. Elképzelhető, hogy ez a tárgytípus a hozományra, ezen keresztül pedig a nő családjának közösségen betöltött társadalmi helyzetére utal.