A váza tojásdad testű nyakamphora, olyan kétfülű tárolóedény, amelynek válla és nyaka világosan elkülönül egymástól. Felületén a fényes fekete máz az agyag sápadtabb, sárgás alapszínével váltakozik. Alacsony, csonkakúp alakú talpgyűrűjét, füleit és kiugró, vastag szájperemét fekete máz borítja. A talpgyűrű fölött vékony, kiugró gyűrű fut körbe, fölötte csaknem a váza közepéig húzódó sugárkoszorú következik; a sugárkoszorú fölött, fekete csíkkal elválaszva, állatalakokkal díszített, széles sáv jön, az egyik oldalon két oroszlán közt ülő szfinx, a másikon két ülő szfinx között oroszlán alakjával. Az állatalakos sávot fent nyelvmintasor zárja le, amelyben "üresen hagyott" és fekete sávval élénkített elemek váltakoznak. A váza nyakát teljesen zárt és nyílófélben levő bimbók füzére díszíti. A vázafestő az alakok belső részleteit bekarcolással ábrázolta, járulékos színt nem használt. Az edény éppúgy alkalmas lehetett olaj vagy bor szállítására és tárolására, mint asztali használatra.
Az ún. "chalkisi amphorák" csoportjának (a Gyűjteményben található egy további darab is) fő lelőhelye és legvalószínűbb készítési helye Dél-Itália, ezen belül legnagyobb valószínűséggel a chalkisi betelepülők által alapított Rhégion. Műhelyük a Kr. e. 6. század második felében virágzott, talán odaköltözött mester alapította; műfajuk mindenesetre előzmények nélkül való és folytatás nélkül maradt a térség archaikus kori művészetében. Mestereik kiváló minőségben dolgoztak és főként az attikai vázafestészetből merítettek inspirációt, sokszor azonban Athénben ismeretlen vagy ritka mitológiai ábrázolások is megjelennek vázáikon. A "chalkisi" vázáknak egy csoportját, amelyeknek díszítése gyengébb minőségű és sematikusabb, egyes kutatók elválasztják a "valódi" chalkisi vázák rhégioni műhelyétől és az etruszk vázafestészettel hozzák kapcsolatba; ebbe az ún. ál-chalkisi csoportba tartozhat a váza festőjéhez legközelebb álló Polyphémos-csoport is.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.