A dombormű fölső képmezőjében vadkanra támadó lovas látható. Jobb kezét felemeli, a kezében tartott lándzsát odafestették, vagy nem jelölték; chitónt és lebegő chlamyst visel. Ágaskodó lova alatt kutya, amely szintén nekitámad a barlangból kirontó vaddisznónak. A jelenet jobb szélét fa (törzsére kígyó tekeredik) és a tövében elhelyezett oltár zárja le. A lovas mögött előrelépő, szakállas férfi látható, jobb kezében a vállának támasztott lándzsával. A dombormű alsó, nagyobb részén halotti portrék jelennek meg, két sorba rendezve: fölül szakállas férfi és a fejét köpennyel beborító nő, alul két szakállas, de fiatalabb férfi.  Az alul található csap a síremlék alsó részébe való beillesztést szolgálta. 
A vadkanra vadászó lovas szkhémájának értelmezése bizonytalan. Ennek a klasszikus kor óta népszerű, sírköveken és fogadalmi domborműveken egyaránt gyakori képtípusnak a császárkorban számos jelentése volt. Nem tekinthető egyetlen istenalak ábrázolásának, mint korábban feltételezték (ún. thrák lovasisten). A portrék alighanem egy családot örökítenek meg, a szülőket és két fiukat. Mindnyájukat római viseletben ábrázolták, tunicában és köpenyben. A férfiak  rendezett haja és szakálla a Kr. u. 3. század első felének divatját követi, a nőalak fejét borító köpeny a szemérmes nő szokásos ábrázolásmódja.
Az alakok frontálisak, síkokból és nem plasztikus formákból épülnek fel. A fej jóval hangsúlyosabb: nagyobb a testnél. A mű a császárkori Macedonia művészetének jellemző alkotása.

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a sírkő prokonnésosi (marmarai) márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.