A hellénisztikus korban nem csak fülbevalókat készítettek állatfejjel, hanem nyakláncokat is. A karikafülbevalókról jól ismert oroszlánfej díszíti ezt a nyaklánctöredéket is.

Az aranyműves nagy gondossággal mintázta meg az oroszlán fejét: a lemezt negatív formába domborítva készítette el a fej két felét, majd összeforrasztotta, végül a sörény és a pofa részleteit poncolással és cizellálással alakította ki. A fület és a szemet poncolt pontok, a szőrzetet és a ráncokat cizellált vonalak teszik jól felismerhetővé. Az oroszlánfej mögé lemezből csonkakúpot hajlított, ennek mindkét szélét orsódrót-ívsorral díszítette. Nyitott végüket egy sima és egy szalagcsavart dróttal zárta le. Valójában ez a csonkakúp köti össze a széles állatfejet a vékony hurkolt lánccal. A megoldás egyszerű: a csonkakúp keskenyebbik végébe lyukat ütött, az utolsó láncszemet
beledugta, majd a lyukakon keresztül összedrótozta a kettőt. Ez az egész díszes "szerkezet" a nyaklánc kapcsolótagjának azt a felét alkotja, amely a beakasztókampót tartalmazza. Az aranyműves ügyesen rejtette el ezt a pusztán funkcionális elemet a Héraklés-csomóban. Úgy tűnik, mintha az oroszlán szájában tartaná a csomót, valójában pedig a Héraklés-csomóba dugott kampó van hozzáforrasztva a kitátott szájához. A csomót vastag, sima drótokból készítette, a drótok végét spirálba hajlította, a közepét hétszirmú rozettával díszítette. Ezt lemezből vágta ki, a szirmait orsódrótból hajlította, a közepét aranygömbbel jelezte.

Hasonló, teljes egészében megmaradt nyakláncok alapján rekonstruálhatóak a hiányzó részek: a lánc egyszerű hurkolt láncban folytatódott, a kapcsolótag másik felén pedig az oroszlán szájához vastag drót hurok vagy karika volt forrasztva: ebbe akasztották a Héraklés-csomóba rejtett kampót.

Viselés közben a nyaklánc díszes kapcsolótagja a nyakon hátul helyezkedett el, de mégsem maradt rejtve: a korabeli frizuradivat szerint kontyba tűzött haj látni engedte a Héraklés-csomót, amelyet két oroszlán tart a szájában.