Kisfiút ábrázoló római márványszobor posztantik kiegészítésekkel. A mezítelen fiúcska bal karjában astragalosokat (játékként használt állati csontocskákat) szorít a mellkasához, tekintete kissé jobbra fordul. A jobb lábára nehezedve áll – a lábak a mai, átfaragagott állapottal ellentétben szélesebb terpeszben állhattak, bizonytalanul. A pufók test arányai jelzik az ábrázolt gyerek életkorát. A fej nem tartozott a torzóhoz, de szintén ókori. A gyermek haja a tarkóig érő göndör tincsekből áll, és hátul megkötött homlokszalag szorítja le; az arcvonások egyéniek.

A kutatók korábban azt feltételezték, a fiú Amor isten, és a szobor egy játszadózó istenalakokot ábrázoló szoborcsoport egyik tagja volna. Egyéb attribútumok azonban nem támasztják alá az értelmezést, az astragalos-játék és az ikonográfia Eróshoz kapcsolása ugyanakkor nem alaptalan: a szobor idealizáltan, egy istenhez hasonlóan jeleníti meg az elhunytat, így állítván emléket kiválóságának. Ez az ábrázolásmód itt arra utal, hogy az idő előtt bekövetkezett halál útjába állt a gyermek felnövésének. Az astragalosok itt nem csupán a kisfiú kedvelt időtöltését, hanem – mint ügyességi és szerencsejáték – a kiszámíthatatlan végzet miatt elszalasztott, jövőbeli lehetőségeket is jelképezik.

A  szobor története a a 18. század elejéig követhető vissza: ekkor Melchior de Polignac érsek tulajdonában volt, aki XV. Lajos francia király követe volt Rómában. Itt építette ki a gyűjteményét, ezért feltételezik, hogy a darab a Városban vagy a környékén került elő. A darab később II. Frigyes porosz király charlottenburgi (Berlin) kastélyába került (ennek emlékét őrzi a talapzatra erősített porcelán leltári jelzet, a berlini múzeum legkorábbi katalógusának megfelelő 120-as szám). Az első világháború után műkereskedelembe adták, és Fogarasi Ernő budapesti gyűjteményébe került. A Szépművészeti Múzeumba a gyűjtő testvére, Fogarasi Béla filozófus hagyatékából jutott. A darab tehát hasonló utat járt be, mint az ún. Harpokratés-szobor. 

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a szobor usaki márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.