A szobor chitónba és himationba öltözött álló nőalakot ábrázol. A himation széle hátul a fejére van húzva. Jobb lábára nehezedik, bal lábát térdben behajlítva oldalt nyugtatja. Jobb könyökét derekára simuló balkezére támasztja. Jobb kezével az álla alatt a köpenyét fogja.
A fejére húzott himationt az álla alatt fogó nőalak típusának eredete a Kr. e. 4. századig vezethető vissza. A római korban a képtípust a Rómában külön templomban tisztelt, a nők szemérmességét megszemélyesítő Pudicitia istennőként értelmezték. Rendkívül kedvelt volt a római sírszobrászatban, a Grimani gyűjteményból származó budapesti darab is eredetileg sírszobor lehetett. A szobor ma látható feje modern kiegészítés, az eredeti feltehetően az elhunyt képvonásait adta vissza.
A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a szobor parosi vagy prokonnésosi (marmarai) márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.
