Szakmai nyelven gyakran „varázskésnek” vagy „varázsbotnak” nevezett vízilóagyarból készült bajelhárító eszköz. A tárgy domború oldalát finoman kivitelezett, bevésett ábrázolások díszítik, a másik oldal lapos és díszítetlen. A felületbe vésett alakok jobbról balra a következők: galléros pávián ülő alakja; leopárdfoltos oroszlán, amelynek szájában kígyók tekergőznek; keselyű istennő csőrében kígyókkal; párducfejű istennő, aki kezében ankh-jelet, az élet szimbólumát tartja; vízilóistennő oroszlán mancsokkal és krokodil farokkal, szájában hangsúlyos agyarakkal és tekergő kígyókkal, keze alatt a sza „mágikus védelem” hieroglifjel látható; sakálfejű istenség késsel; galléros pávián; leopárdfoltos, oroszlántestű, oroszlánsörényt viselő istennő szájában tekergőző kígyókkal, mancsaiban kést tart; sziget-szimbólumon fekvő, késsel felfegyverzett krokodil; kezében ankh-jelet tartó, ülő alak (pávián?); lótuszvirág; majd az agyar csúcsánál egy rókafejjel zárul a díszítőelemek sora. A darab érdekessége, hogy ókori használata során kettétört a lótuszvirág előtti alak ábrázolásánál, de egy rézből készült keresztpánt segítségével rögzítették a két darabot és ez az ókori restaurálás épségben megmaradt. Jelenlegi ismereteink alapján a csontból készített varázseszközök használata a Középbirodalom időszakában mutatható ki. Az ókori egyiptomiak hite szerint ezek a varázseszközök a szülés során és a gyermekágy időszakában vagy a halál utáni újjászületéskor mágikus erejükkel elűzték az ártó démonokat.