Talapzattal rendelkező, jellegzetesen tömbszerű szobor, amely ülő helyzetben, felhúzott térdén karját keresztbetevő férfit ábrázol. A hátrészt pillér támasztja meg. A férfi hosszú, függőleges fonatokból álló parókát és hosszú, az egész testet befedő köpenyt visel. A hátpillérre két szövegoszlopot véstek, a szobor elülső oldalán pedig nyolc vízszintes sorban a szokásos áldozati formula olvasható. A Középbirodalom időszakában megjelenő szobortípus geometrikus formája révén nagyszerű alapot biztosított hosszabb szövegek rögzítésére, ezért a magánszobrászat népszerű szobortípusa maradt egészen a Későkorig. A szobrot egy templom udvarán helyezhették el, így biztosítva, hogy tulajdonosa részesüljön az istenség számára felajánlott áldozatokból.
