Jellegzetesen tömbszerű szobor magas talapzattal. Az ülő helyzetben ábrázolt férfi hosszú, szorosan testhez simuló köpenyt visel, amely szinte teljesen elrejti, sematizálja testének körvonalait. A szobor sík felületét csupán a felhúzott térden keresztbe tett kar körvonala töri meg. Az ovális arcot széles, a fület szabadon hagyó paróka keretezi. Az orr sérülése ellenére jól kivehetőek a széles orrcimpák. A szemek mandulavágásúak, a szemöldök ívelt és plasztikusan kidolgozott. A száj egyenes vonalú, mosolytalan. A szoborhoz nem tartozik hátpillér és nem találhatóak rajta feliratok, ami a tárgy befejezetlenségére utal. Stílusjegyei és a hátpillér hiánya alapján a szobor a kusita korra keltezhető.
A Középbirodalom időszakában megjelenő szobortípus geometrikus formája révén nagyszerű alapot biztosított hosszabb szövegek rögzítésére, ezért a magánszobrászat népszerű szobortípusa maradt egészen a Későkorig.
