Állatalakos gyöngykagyló

Kultúra
Méret
10,7 x 7 x 0,2 cm
Anyag
Leltári szám
93.12.647
Azonosító
Hyp-2932
Állapot
Töredék.
Bibliográfia
Láng, in CommArchHung 2006, 149–161; Zsidi–Hárshegyi–Vámos 2009, 152, no. 837
Felfedezés éve
1993

Az aquincumi polgárváros északkeleti, ipari- és kereskedelmi rendeltetésű negyedének egyik hosszúházához tartozó, Kr.u. 3. században használt szemétgödörből került elő egy tengeri gyöngykagyló (Pinctada margaritifera) egyik, díszített teknője. A töredékes kagylóhéj belső, gyöngyházas oldalát apró, fúrt lyukakkal kialakított futó állatalakokkal, illetve körülöttük koncentrikus körökkel díszítették. Az egyetlen ép ábrázolás egy négylábú, kerek fülű, hosszúfarkú állat, talán ragadozó; tőle balra egy másik, csak töredékesen látszó állat fut, szintén valamiféle vadállat (párduc, tigris?). Egy további állat, talán egy hal részlete is látszik még a képmezőben.

Ilyen típusú, díszített gyöngykagylók rendkívül ritkán kerülnek elő a Római Birodalom európai provinciáiban. A kutatások szerint az eredendően az Indiai- és Csendes-óceánban, illetve a Vörös-tengerben és a Perzsa-öbölben honos kagylófajtát a római korban elsősorban a Mediterráneum keleti felében (Ciprus, közel-keleti partvidék) használták és díszítették előszeretettel. A kagylóhéjakat – akár eredeti formájukban duplán, akár szimplán – főként kozmetikumtároló edényként használták, amire nem csak írott források (irodalmi adatok és feliratok), hanem régészeti leletek (festékmaradványok a kagylóhéjakban) is utalnak.

Az aquincumi darab – lévén egyedüli ilyen lelet nem csak Pannoniában, hanem jelenlegi tudásunk szerint a nyugat-európai provinciákban is – feltehetően nem kereskedelmi úton, hanem személyes tárgyként érkezhetett ide a Kr. u. 2–3. század fordulóján. Aquincum ekkor élte virágkorát: a markomann-szarmata háborúkat követő hosszabb, stabil, békés időszakban, a gazdaságilag dinamikusan fejlődő településegyüttes területén számtalan, különféle etnikumú lakos élt, így a Közel-Keletről származó szírek, illetve észak-afrikaiak is. Feltehetően egy, a Kelet-Mediterráneumból érkezett hölgy (legionárius vagy kereskedő hozzátartozója?) tulajdonában lehetett ez a tároló edényke, amely később, használaton kívül kerülése után kerülhetett a szemétgödörbe.

Láng Orsolya, 2023