Méret
magasság: 17,9 cm
Datálás
Kr. e. 470–450
Anyag
Készítési hely
Korábbi gyűjtemény
Leltári szám
50.105
Azonosító
Hyp-3023
Állapot
Ép, jelentéktelen zúzódásokkal.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., in BullMusHong 25 (1964); Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 44; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 50; Agócs, ÉM 2013 ősz; Agócs, in Ókor 12/3 (2013), 86–87, fig. 3

A lékythos hengeres testén fehér alapon ábrázolt jelenet bal oldalát sziklán álló szirén alakja foglalja el, aki régimódi, öt húrral felszerelt lyrán játszik. Bal kezének ujjait a húrokra illeszti, jobb keze mintha a rajzon nem jelzett pléktront tartaná. A szirén, az előtte álló madárral együtt, egy vele szemben, összecsukható széken ülő ifjú felé fordul. Az ifjúnak csak az alsó testét fedi köpeny, ruhátlan felsőtestével hátra, a szirén felé fordul, jobb kezét is felé emeli, baljával pedig botjára támaszkodik. A három alakot vékony talajvonal köti össze egy jelenetté. A fehéralapos lékythosok funeráris rendeltetése alapján az ifjú alakjában nyilvánvalóan a halottat jelenítette meg a festő, a lékythosokon igen gyakori módon evilági környezetben. Az ifjú és a szirén azonban nem reális térbeli kapcsolatban jelenik meg egymás mellett. A sziklán zenélő szirén félig-meddig szimbólummá vált alakja inkább jelzője az ifjúnak: az evilági életének tipikus helyzetében ábrázolt ifjú mellett a halálraszántság, az Alvilághoz tartozás második szólamát érzékelteti.

A vázakép elnagyolt festésmódja miatt a váza helyét az athéni kerámia történetében könnyebb a formája, mint a festő-kéz sajátossága alapján megjelölni. A jellegzetes forma és technikai részletek – mint például a képmező alatti fekete részen látható, tompa tárggyal még a nedves agyagba nyomott vízszintes vonalak – alapján a lékythos kétséget kizáróan az athéni feketealakos vázafestészet záró korszakát jelentő Boszorkány-festő vázáinak műhelyében készült.

A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.