A talpgyűrűre helyezett és két vízszintes füllel ellátott edénytest peremét nyelvmintasor díszíti. A fülek alatt spirális volutákon álló palmetta látható a volutákból kinövő spirális indával, a végén fűrészes szélű levéllel. A váza egyik oldalának jelenetén balra futó, de közben visszaforduló Silénos jelenik meg mögötte az ifjú Dionysosszal. Silénos jobb kezében ivókürtöt tart (hasonló ábrázolás látható a gyűjtemény egy másik darabján), baljával a vállán hordott amphorát fogja. Hajában borostyánlevelekből font koszorút visel, egyébként egyetlen ruházata a nyakán elöl mellső lábainál fogva összekötött párducbőr. Az őt követő ifjú thyrsost tart, baljával a két vállán átvetett köpenyét fogja, s haja körül ugyancsak borostyánlevél-koszorút visel. A két alak között a képmezőben elszórt borostyánlevelek láthatók.
A másik oldal jelenetének képe mozgalmasabb. A teljesen megmaradt alak, jobbra futó mainas vastag sötétszínű sávval szegélyezett peplost visel. Haját sakkos fogja össze, amely alatt fülbevalója látszik. Baljában thyrsost tart, jobbjában nagy tálat, rajta talán gyümölcsökkel. A tálat az őt követő satyros felé nyújtja, akihez fejét is hátrafordítja. A satyros, akinek fejéből csak szakállának csücske maradt meg, gyöngyfüzért nyújt kínáló, rábeszélő gesztussal a menekülő mainas felé.
A váza a gyűjtemény két másik darabjával (Hu-SzM-Ant_50.352; Hu-SzM-Ant_T.754) összevetve jól szemlélteti a Kr. e. 5. század végén az athéni vörösalakos vázafestészetben megfigyelhető két fő stílusirányzat jellegzetességeit. A Meidias-festő nevével fémjelzett irányzathoz képest a skyphos alakjai monumentálisabbak, a mozdulatok lendülete a századvég teátrális gesztusait bizonyos fokig élettel tölti meg. A körvonalak határozottabbak, és egyértelmű a kicsinyes részletektől való tartózkodás. A Silénos testének a párducbőrre vetett árnyékával a vázakép továbbá a kor nagyfestészetében elterjedő árnyékolás egyik legkorábbi példáját őrizte meg.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.