Athéni vörösalakos oinochoé

Méret
magasság: 29,9 cm
Datálás
Kr. e. 410 körül
Anyag
Felirat
Készítési hely
Korábbi gyűjtemény
Leltári szám
T.754
Azonosító
Hyp-3060
Állapot
Ép.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 55–56, fig. 35; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 62, fig. 35

A felül nyelvmintasorral, alul sakktábla-motívumokkal megszakított meandersorral, a fül alatt pedig palmettával keretezett képmezőben három alak látható. Feliratok nevezik meg őket: Apollón, Eunomia és Eukleia (a feliraton Euklea formában szerepel). Középen Apollón a bal lábán átvetett köpennyel, a kezében babérágat tart. Sziklán ül, amelyet a fényes fekete felületen bekarcolt vonalak jeleznek. Hátrafordul a mögötte álló Eunomia felé, aki girlanddal vagy nyaklánccal a kezében jelenik meg. Apollón előtt a kezében ágat tartó Eukleia jobb lábával a sziklára lép fel. Fehér festéssel készült a nőalakok hajában lévő hajszalag és a kezükben tartott tárgyak, a babérág termése, valamint a feliratok.
A két nőalak a jó hírnév (Eukleia) és a jó törvények (Eunomia) perszonifikációja. A két istennő több esetben jelenik meg együtt athéni vázaképeken az 5. század utolsó évtizedeiben. Eukleia a hírnevet hozó személyes erényeknek, valamint magának a hírnévnek a megszemélyesítése, egyértelműen arisztokratikus konnotációkat hordoz. A perzsa háborúk után az athéni agorán templomot emeltek számára és kultuszban részesült. Eunomia a jó törvények, és az ezeknek való engedelmeskedés megtestesítője. Bár a fogalom monarchikus és demokratikus államformában is értelmezhető, a jó rendet eredményező Eunomia Athénban szintén az arisztokrácia értékrendjéhez kötődik. A két megszemélyesített nőalak Apollónnal közösen csupán ebben az egy esetben fordul elő. Együttes megjelenésük az arisztokratikus ideálok feléledését mutatja a válságba jutott athéni demokrácia bukását eredményező peloponnésosi háború utolsó éveiben: Apollón, a törvények és a rend (nomos) istenének tisztelete jó törvényeket, és ezáltal jó hírnevet hoz a polisnak.
A váza a Meidias-festő, az athéni vázafestészet kiemelkedő mesterének modorában készült. A gyűjtemény két másik darabjával (Hu-SzM-Ant_50.352; Hu-SzM-Ant_T.779) összevetve jól szemlélteti a Kr. e. 5. század végén az athéni vörösalakos vázafestészetben megfigyelhető két fő stílusirányzat jellegzetességeit.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.