Bordázott oinochoé, kétgyűrűs talppal, bordázott füllel, a fül felső vége mellett két kis koronggal. A test függőleges bordázását a has egy sima sávja szakítja meg. Ezt a sávot fehér járulékos színnel festett fekvő palmettamotívumok díszítik. A nyak és a váll szintén bordázatlan, a nyak elülső részén járulékos fehér és sárga színekkel festett balra néző női fej látható, körülötte festett levelekkel ellátott bekarcolt indamotívum húzódik. A szájperemet plasztikus nyelvminta, a fül alját kora-hellénisztikus stílusú, már a Kr. e. 3. századra utaló plasztikus női fej díszíti. A kancsó testén körbefutó bordázat a fémből készült edényeket idézi. 
A Kr. e. 4. század második negyedében a dél-itáliai vázakészítő műhelyekben új technika jött létre. A vázák testét teljesen feketére festették, és erre a fekete alapra utólag vitték fel változatos színekkel – főleg vörössel, sárgával és fehérrel – a díszítést. Az Apuliában ezzel az új technikával díszített vázákat egy korai lelőhelyükről, az Adriai-tenger partján fekvő Gnathiáról (ma Egnazia) nevezték el. Az elnevezés máig megmaradt, annak ellenére, hogy a Gnathia-kerámia a tarentumi vörösalakos vázafestő műhelyekben született, és készítésének fő központja később is Tarentum maradt. A Gnathia-vázákat Kr. e. 380–370-től legalább a Kr. e. 3. század végéig készítették Apuliában, de utánzataik elterjedtek Szicíliában, Campaniában és Etruriában is.
Az oinochoé apuliai műhelyben készült. A Volcani-festő köréhez áll közel, lehetséges, hogy canosai műhely terméke.