Méret
8,1 × 13,65 cm
Datálás
Kr. e. 530–520 körül
Anyag
Készítési hely
Leltári szám
50.780
Azonosító
Hyp-3230
Állapot
Töredék. Öt darabból összeállítva, a peremen modern kori átfúrt lyuk.
Bibliográfia
Szilágyi J. Gy., Antik Gyűjtemény, 34; Szilágyi J. Gy., Ancient Art, 38; Dági, in BullMusHong 99 (2003), 49-50, 157, no. 7, fig. 15, fig. 50

A feketemázas kylix peremrészének töredékét satyrosok és mainasok tánca díszíti. A két fekete sáv között váltakozva és különböző irányokban jelennek meg a ruhátlan satyrosok és a hosszú ruhát viselő mainasok. A satyrosok szakálla, haja, farka, valamint a mainasok ruhája vörös festéssel készült. A kylix az athéni ún. kismester-kylixek, ezen belül pedig a szalagdíszes csészék csoportjába sorolható.

A kismester csészék jellemzője, hogy figurális díszítés eléggé be van korlátozva, mivel csak egy vékony sávban, kisméretű alakokat lehet ábrázolni. Ehhez a szalagszerű felülethez jól passzolnak a különböző kómos és thiasos jelenetek, melyek jellegzetessége, hogy sok alak elfér, akár sormintában, középen egy összekötő elemmel vagy fő jelenettel. Ez lehetett egy öszvérlovas vagy magának Dionysosnak az alakja, esetleg kiegészítve Ariadnéval. Feltételezhetően a múzeum kis töredékének is lehetett egy ilyen középső összekötő alakja, nem feltétlenül mindkét oldalon, ami sajnos nem maradt meg. A jelenet értelmezéséhez mindenképpen hasznos lenne tudni, létezett-e ilyen főjelenet, ami összefogja a táncoló alakokat, és ha igen, akkor mi volt az. Ennek hiányában az ábrázolás pontos definiálására csak kísérletet tehetünk. Mindenképpen fontos részlete a jelenetnek, hogy egyértelműen két csoportot lehet elkülöníteni, akik egymással szemben táncolnak. A jobb oldalon elhelyezkedő palmetta-ábrázolásból, ami minden bizonnyal a jelenet szélét jelzi, kiszámolhatjuk, hogy egy csoportba négy alaknak kellett tartoznia, így összesen nyolc alakkal és két palmettával mindenképpen számolhatunk, amennyiben feltételezzük az ilyen típusú ábrázolások esetében fellépő szimmetrikus ábrázolásmódot. A töredék alkalmas arra, hogy kiszerkesszük a csésze átmérőjét, ami 20 cm, így láthatjuk, hogy a figurák feltételezett száma pont elfér az egyik oldalon. Így, amennyiben volt középső összekötő fő ábrázolás, az a másik oldalon kellett, hogy elhelyezkedjen. 

A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2017-ben.