Sárgásszürke agyagból, negatív formából készült, félkör alakú antefix. A párkánycserepet Gorgó-fővel (gorgoneion) díszítették, amelyet hármas pálcatag keretbe foglaltak. A lény fejét az archaikus korban megszokott módon, ijesztő vonásokkal ábrázolták: szeme kidülled, széles, vicsorgó szájából négy hosszú agyar tűnik elő, és kinyújtja a nyelvét. Álla alatt pár tincsből álló szakáll figyelhető meg. A homlok felett szimmetrikus csigákba rendezett, a fülek alatt pedig párhuzamos, gyöngysorra emlékeztető tincsekben lelógó frizurája szintén az archaikus ábrázolások jellegzetes eleme. A Gorgó-főt S-alakba tekeredő, szimmetrikusan elrendezett kígyók veszik körbe.
Az apotropaikus (bajelhárító) jelképnek tartott gorgoneiont valószínűleg a szárazföldi görög területek északnyugati részén használhatták először épületek díszítésére; innen kiindulva a Kr. e. 6. század elejére a dél-itáliai görög városokban (Magna Graecia) is megjelentek a Gorgó-fejes antefixek. Nagyjából a Kr. e. 6. század közepén kezdődött – és később hosszú időn át folytatódott – egy Gorgó- (illetve Silénos-) fejjel díszített antefix-sorozat készítése Tarentumban. Bár pontos lelőhelye nem ismert, ez az antefix a tarentumi típusok egyikébe sorolható, és számos közeli párhuzama ismert (lásd például itt és itt).
