A frontálisan ábrázolt isten testét csupán a vállára terített köpeny és az arra rátett párducbőr borítja. Az állat feje az isten mellkasa közepén mintegy összefogja a ruházatot. A jobb oldalon fatörzs alakú szobortámaszték látható.

A mű a császárkori szobrászat archaizáló stílusirányzatába tartozik. Érett, szakállas férfinak ábrázolja Dionysost, az archaikus görög művészetben szokásos minta szerint. (A szakállas istenarc megőrződött a szobortípus néhány további fennmaradt példányán; a legépebb a római Museo Torloniában található.) A szemköztnézeben ábrázolt felsőtest és a szimmetrikusan elrendezett ruha is a Kr. e. 6. századi görög művészet hagyományát folytatja. A testsúly egyenetlen elosztása és a kontraposzt viszont a Kr. e. 5. század elején készített műveket idézi, és az isten lényegében meztelen ábrázolása is csak az archaikus kor után vált szokássá a görög szobrászatban. A császárkori szobrász tehát válogatott a rendelkezésére álló művészi minták között. Kompozíciója a Kr. u. 1. század végén alighanem régiesnek hatott, de ez nem volt öncélú: műve az isten ősi voltát hangsúlyozza. 

A Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján a szobor parosi (Paros-Choriodaki) márványból készült. Az analízis részletes eredményeit lásd itt.