A női protomét ábrázoló terrakotta arca kerek, szemöldöke felfelé ível, a szemek mandulaformájúak, a száj erősen kiugró, finoman lefelé görbül. A haj keskeny, párhuzamos hullámokba van rendezve, a füleket félig eltakarja. Fején fejdísz és fátyol, ami egészen a protomé aljáig húzódik. A mellnél erősen előreugró, párkányszerű kiszélesedés látható. Tetején két függesztőlyuk, mely a falra való erősítést szolgálhatta. Negatív formából készült, hátul üreges. Felületén fehér alapozófesték maradványai, a ruhán sárga színezés nyomai.
A Boiótiában, Lokrisban és Phókisban, vagyis az ún. boiótiai koiné területén előkerült darabok vizsgálata alapján kimutatható, hogy nem egy közülük olyan negatív formából származik, amelynek ikerformáját keleti görög területen is használták. A keleti görög műhelyek protoméival ellentétben (lásd a Gyűjtemény keleti görög műhelyből származó protoméját), ez a phókisi protomé a fátyol viseletének megőrzése mellett már büszt-szerűvé válik, vagyis a fátyol a fej vonalát követve a vállaknál kiszélesedik, és a harmadik dimenzióban, a mell megmintázásában is újfajta plaszticitás jelentkezik. Boiótiában a Kr. e. 5. század második felének protomé változatai között ennek ellenére még előfordulnak a lapos mellrészű, a keleti görög megváltozott arányú leszármazottainak tartott darabok is (lásd a Gyűjtemény két boiótiai női protoméját: T.39 és T.72).