A kézzel mintázott szobrocska kiterjesztett szárnyú madarat ábrázol szakállas férfifejjel. A tömör agyagfigura teste kerek talapzatból emelkedik ki. Az orr és a szakáll erősen kiáll az arc síkjából, a további részleteket: a szemet és a csúcsos fejfedőt matt festés jelzi.
A szirének legelterjedtebb ókori ábrázolásmódja – a madártestű, szárnyas, nőfejű alak – egyiptomi és mezopotámiai gyökerekre vezethető vissza. A görög művészetben az orientalizáló korszaktól (Kr. e. 7. század) vált általánosan használt képi motívummá, de csak a Kr. e. 6. század második feléből ismertek olyan ábrázolások, amelyeken feliratok jelzik, hogy a szkhémát a görögök ekkorra már a mitológiai szirén-alakkal azonosították. A korábban gyakran ornamentális kompozíciókban és nem narratív jelenetekben megjelenő alakokat is sziréneknek szokás nevezni, bár ez az értelmezés teljesen bizonytalan. Az orientalizáló és a korai archaikus művészetben gyakoriak továbbá a szakállas férfiszirének is, akiknek értelmezése szintén talányos.
A szobrocska a boiótiai terrakotta kisplasztika Kr. e. 6. század második felére jellemző mattfestésű, kézzel formázott típusába tartozik. A darabot feltehetően – az ismert lelőhelyű boiótiai terrakotta szobrok zöméhez hasonlóan – sírba helyezték, talán a halott túlvilági kísérőjeként.