A terrakotta szobrocska a görög mitológia egyik keveréklényét, a szirén-alakot ábrázolja: a lábait maga alá húzva ülő madár női fejjel rendelkezik. A fej oldalra fordul, magas fejdísz és a fülek fölött korongalakú ékszerek díszítik. A madártest felső részén két korongalakú dísz és közöttük szalag látható. (Hasonló díszek találhatók a gyűjtemény egy szintén boiótiai terrakotta nőalakján.) Az arcot negatívból, a testet kézzel mintázták.
A szirének legelterjedtebb ókori ábrázolásmódja – a madártestű, szárnyas, nőfejű alak – egyiptomi és mezopotámiai gyökerekre vezethető vissza. A görög művészetben az orientalizáló korszaktól (Kr. e. 7. század) vált általánosan használt képi motívummá, de csak a Kr. e. 6. század második feléből ismertek olyan ábrázolások, amelyeken feliratok jelzik, hogy a szkhémát a görögök ekkorra már a mitológiai szirén-alakkal azonosították. A korábban gyakran ornamentális kompozíciókban és nem narratív jelenetekben megjelenő alakokat is sziréneknek szokás nevezni, bár ez az értelmezés teljesen bizonytalan.
A szobrocska a boiótiai terrakotta kisplasztikán belül a Kr. e. 6. század második felének jellegzetes csoportjába, a formábólt préselt fejű lécidolok közé tartozik. Hasonló szirén-szobrok nagy számban kerültek elő boiótiai sírokból.
